Pár éve Karácsony táján könyvjelzőket osztogatott egy nő az aluljáróban, hogy tessék, tessék, ingyen van. Aztán rákezdte, hogy adjak ám érte valamit, mert ez gyűjtés a szegények javára. Rögtön visszakapta a könyvjelzőt.

Egy időben ugyanez volt órával, hogy teljesen ingyen van, csak fogjam meg. Aztán rögtön kezdődött a lamentálás, hogy adják érte valamit; ha nem kell, akkor csak úgy valami "aprópénzt", ötszáz forintot vagy ilyesmit, ezt elküldtem a búsba.

Egyszer írta valaki a Facén, hogy vele megjárták, mert elvitte magával. Ment a fickó utána, hogy fizessé', fizessé', mire megkapta, hogy: te mondtad, hogy ingyen van, ha tovább jössz, eltöröm a kezedet.