ok és óv(atosság) fogalmait a latin azon gyökü szókkal fejezi ki: cau(sa) és cav(eo)

 

Az óv szavunkat én kapcsolatba hoznám az orvos szavunkkal is.

 

Ó - távolra mutat, az r pedig - nagy hatást fejez ki. (óriás, orr, orv stb)

 

Az orvos tehát olyan személy amely nagy hatást tud gyakorolni a távolról (onnan) erkező bajokra is.

 

Aki pedig ír, az (innen) közelről gyakorol nagy hatást, hiszen ró, tehát megörökít, vés.

 

A gyógy-ír tehát gyógyító or-vosság. A gyógyír közelre mutatóan konkrétan jelenti ugyanazt a gyógyhatást, mint az orvosság, amely általánosan, tehát távolról.

 

Ezzel megtalálruk a (d)oktor, az okos és az orvos szavak között is az összefüggést.