ÚESz. Bölcső: Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. bešik; kirg. bešik; oszm. beșik; stb.: ’bölcső’ [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak *belčiγ lehetett. A török szóvégi γ a magyarban vokalizálódott; vö. még →borsó, →szőlő stb. A török š > m. cs hangváltozáshoz vö. →bocsát, →búcsú; a szervetlen m. l hanghoz vö. →ács, →bölcs; vö. még →gyümölcs. Az ívelt talpon ringó bölcső a török népektől származott Európába.  ⌘  A bölcsőde nyelvújítási származékszó.  ⌂⇒  A magyarból: szlk.  (N.) belčov; rom.  (E.) belcéu: ’ua.’.

Ezek nem értenek magyarul. 

Böl = BEL - BÉL + CSŐ = BÖLCSŐ azaz (belecske/bélecske)