Buddhára hivatkozni - szinte Freudi elszólásként - hajszálpontos megérzés!

Ténylegesen Buddha megvilágosodásának mély elvi gyökerei törnek felszínre a liberalizmus korláttalansági eszméjének megkérdőjelezésekor.

Szétesni a fogyasztói társadalomnak kell, mert az is csak korlátosan - azaz 3-4 generáción keresztül - működőképes, hogy aztán a működési elvével felzabálja (elfogyasztja) önmagát.

A szétesést egy világháború tudná felgyorsítani, az infrastrukturális eszközeinek teljes lerombolásával, amely - mint egy csapdából való kikecmergés - pokolian fájdalmas, míg helyette bennmaradni egyre nagyobb szenvedéssel járó kínok végeláthatatlan sora vár majd ránk. Választhatunk! Vagy létezik talán harmadik megoldás? Mert az emberiség történelme eddig csak ezt a kettőt ismerte, és a több ezer éves történelme is csak erről szól.