Dsida Jenő: A gyöngék imája

 

Jó Uram, aki egyként letekintesz 

bogárra, hegyre, völgyre, 

virágra, főre, szétmáló göröngyre, - 

Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz 

csak nagyon-nagyon gyönge. 

 

Mert pókháló és köd a szív, 

selyemszőttes az álom, 

pehelykönnyű és szinte-szinte semmi 

s én erőtlen kezem 

még azt sem tudja Hozzádig emelni. 

 

De azért vágyaim ne dobáld a sárba, 

ami az Óceánnak 

legdrágább, legkönnyesebb gyöngye! 

Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz 

csak gyönge, nagyon gyönge.