Az egyik oligarcha gyerekének a padtársa a másik oligarcha gyereke

"25-30 éve egy vidéki város szélén nőttem fel. Sok volt a cigány. A mi utcánkban még nem, de 3-4 utcával arrébb már többen és onnan néhány utcára meg már egy komplett rezervátum volt. Többször kiraboltak, betörések voltak a környéken, kosz, retek arrafelé. Előfordult idős emberek megölése is, amit most már "öregezésnek" hívnak.

Szerencsére az általános iskolába, ahová jártam már kevés jutott, mert a körzetük a zömének más volt. A gimnáziumban meg tényleg elvétve voltak. Amikor a fővárosba jöttem tovább tanulni, akkor többen rasszistáztak a cigókkal kapcsolatos véleményem miatt. Ma már tudom, hogy ezek az évfolyamtársaim nem találkoztak a valósággal. Nagyon torz valóségérzéseik voltak. Most Budának egy jobb részén lakom. Szerencsére itt nincs cigány. Ha ilyen helyen nőttem volna fel, akkor valószínűleg én is rasszistáznék. De lehet, ha nem egy szegregáltabb iskolába járok, akkor most nem itt tartanék. Úgyhogy javaslom azért kiszakadni belpestről és nem mindent elhinni, amit a bölcsész karokon oktatnak."