Mikor valamit tartok Veled szemben, és az megakadályoz Téged, hogy úgy lépj mellém, hogy tudjam azt, abban az elsők a bűneim, az akadályaid hozzám

Mikor a szenteskedésem az, ami megakadályoz, mikor a formát tartom, de főleg az első két parancsot nem élem, lehetek én az utolsó a halottak között, aki ezt megértem, és ellene teszek, aki ellene tennék a bűnnek

És lehetek olyan, aki soha nem bánt meg Téged a bűneimmel, de Hozzád nem megyek, mégis a legnagyobb bűnt követtem el a szemedben, ugyan egyáltalán meg tudom érteni azt, amit nem tettem milyen alapon nyugszik, fel tudom e ismerni a lázadásom Ellened?

És aki paradicsomot teremtek magamnak, akár a kéjben, akár a habzsolásban, akár a vagyonban, de alapvetően mégsem teszek az első két parancs ellen, annak ellenére, hogy nem vagyok tudatában a tetteimnek és a gondolataimnak, akár lehetnék én is az első, aki megértek

És lehetek egyedül csak magammal törődő, és távol áll tőlem minden megértés, és a fájdalmat azt nem tudom elviselni, ugyan mi lesz majd az, ami gondolatra késztet engem?

Egyik állapotomban sem vagyok más, mint egy festő, aki ecsettel próbál festeni, de festék nélkül

És még a nyolcadik évtized végére sem értem meg, mi maradt ki a gondolataimból

És bármennyire nem vagyok hajlandó megérteni, de a tettek azok nem mások, mint akarat

Akarat meg nincs gondolat nélkül

Így a halálom alapja sem más, mint a gondolatom

És az életem sem lehet másban, mint a gondolataim kiküzdéseiben

És a szenteskedésem sem indul másból, mint a tiszta gondolataim hiányából

A tiszta gondolatot meg felismerhetem a tisztuló tettekről, az önmagam háttérben tartásában

Amiben meg nyilván az első a beszédem, és a hallgatásom

A tükröm meg nem lehet más, mint Isten Szava

És a Szavából kiinduló ösztönzései

És a csend, aki beszédes