A közlekedési hálózatok:

 - vízi utak, folyók, patakok,

 - taposott utak

eredetileg nem épített hálózatok voltak.

 

Majd úgy 1000 évig vagy tovább megkezdődtek az útépítések.

Különböző minőségben és tartósságban, de épültek utak.

Ezek nagy része nem volt független az időjárástól, ezért sűrűn előfordult, hogy évente újra kellett építeni ugyanazt az utat a hóolvadások vagy árvízek után.

 

A vasút építés hatalmas ugrást jelentett.

Az esetek 90-95%-ban állandó vasutak épültek, amik a teljes évben használhatók maradtak.

 

kb. 1750-túl a elkezdődtek az állandóan használható csatornák és az év nagy részében használható vízi utak kiépítései.

 

Az újabb közút fejlesztési hullám a XIX.század végétől indult be.

Idehaza csak 1930 után.

 

A  II.világháborúba egy viszonylag sűrű és jó állapotú vasúthálózattal és egy alig használható, 70-80%-ban földutas közúthálózattal léptünk be.

 

A világháború után az akkor társadalmi fejlődés nem a vasúthálózat fokozott növelését hanem helyreállítását követelte meg.

 

Ugyanakkor széles körű társadalmi igény mutatkozott arra, hogy a kb. 3200 hazai önálló település közül az a kb. 2200 település is bekötésre kerüljön az ország vérkeringésébe ahová se vasút nem vezetett se szilárd burkolatú út.

 

Ez kb a települések 69%-t érintette.

Mindegy milyen színű, politikájú kormány került volna hatalomra ezt a 69%-t nem hagyhatta figyelmen kívül.

 

Ezt Magyarország az Európai országoknál kicsit lassabban hajtotta végre.