Köszönöm, hogy megosztottad 60-as évekbeli ausztriai tapasztalatodat. Most megsúgom, hogy az ottani, utcán elszívott cigaretta csikkmaradványának dilemmájával nem csak Te szembesültél.

Igaz ezt már a kilencvenes évek elején mesélte nekem egy ismerősöm. Ő ugyan nem Ausztriába, hanem Németországba utazott. Már nem emlékszem, melyik városba. A lényeg az, hogy ő is ciggarettázott az utcán. Aztán rájött, hogy nem dobhatja el a csikket, mert sehol sem látott eldobott cigaretta csikkeket az utcán. Szemétgyűjtő ládákat sem látott. Rövid ideig tanakodott, hogy mit csináljon. Elnyomta a cigicsikket, majd a nála lévő papírzsebkendőbe csomagolta. Amúgy is be akart menni egy plázába, ahol a plaza mosdójában lehúzta a vécén.

De számtalan más megoldás is létezik. Japánban pl. hazaviszik a szemetet. Hogy miben? Ez nem gond nekik. Az élelmiszerüzletekben több plusz zacskót adnak a vásárláshoz, pont ezért. Ha valamit elfogyasztanak út közben, a szemetet egy üres zacskóba teszik A járműveken az utas ülések alatt is vannak zacskók. Minden szemét zacskókba kerül, és hazaviszik, vagy a munkahelyen dobják ki a szemetesbe. A szelektív gyűjtés fegyelmezetten történik. Mindenütt plakátok vannak, hogy milyen napokon milyen szelektív hulladékot gyűjtenek, és ezt számon is tartják. Szóval, mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. :) Csupán két dolog kell hozzá nálunk: A közgondolkodás megváltozása és kollektív összefogás. Egyelőre nem látok esélyt. (: