Tegnap voltam megnézni egy autót, egy Mitsu 3000GT-t.

Ami érdekes benne, az az eladó.

17 éve megvette az autót, majd ennyi év alatt megtett vele 500km-t. Van benne 80e mérföld, de a sok állástól minden elromlott, nem indul be, rozsdásodik többfelé. A legalapabb FWD kiadásról van szó. A tulaj egy elég szép hétjegyű összeget gondolt ki vételárnak.

Mondom neki, hogy ettől sokkal jobbat láttam 2 hónapja olcsóbban, meg minden baja van, stb. Csak néz rám, nem érti. Azt mondja, neki ez az álomautója és később úgyis visszavásárolná. Még mielőtt láttam volna az autót, telefonon kérdeztem tőle, hogy melyik motor van benne. Azt felelte, nem tudja, de szerinte csak egyféle létezett. Amikor az autót néztük és mondtam neki, hogy ez a legalsó szintű kivitel minden szempontból (gyárilag tekerős ablak!!), csak annyit felelt, hogy - de milyen szép formája van, ez a legszebb autó a világon - és akkor már láttam, hogy egy szent őrülttel van dolgom.

Előkerült a szerelő is, akinek az autót kellene életre keltenie, kiderült, hogy ő meg nagy Subaru-rajongó. A végén megkért, hogy maradjak, mutat nekem valamit. Átmentünk hozzá. Az udvarában állt egy Forester, egy Impreza, két Legacy meg két XT (a bukólámpás). Mind úgy néztek ki, mint Angkor Vat, amikor felfedezték a dzsungelben, benőve indákkal, bokrokkal, földbe süppedve. Végigmentünk a feltáráson. A másik autó gazdájához hasonló párás szemmel végigsorolta az autók hőstetteit, majd elmondta, hogyan fogja őket OT-vizsgára vinni. Kérdeztem, hogy legalább menni tudnak a kocsik? Kiderült, hogy tulajdonképpen egyik sem, a legtöbb tizenéve lett ledobva. Elképzeltem, hogy nézhet ki az aljuk...a belsejük csupa moha volt meg penész...de ezt ő nem látta, csak az álomképüket, vagy a tűz fényénél a barlang falára vetülő árnyékukat...

Na, még egy bolond! Kettőből kettő!

Hozzájuk képest én egész normálisnak érzem magam a legalább működő autóimmal. Mindenesetre nagyon tanulságos kirándulás volt! :)