Volt egy kis időszak kihagyásom járgány beszerzéseket illetően, mivel az elektromos rollerrel anno sikerült megtalálni egy kátyút s ezáltal nem volt olcsó a szervizelése, így emiatt volt egy kis szünet járgány beszerzéseket illetően, de mivel természetesen a cikkeket-posztokat beosztva adagolom, ebből nyilván semmit sem érezni :D
Elérkezett egy újabb Legenda Börze és megbeszéltük Emberemmel hogy megyünk rá, noha Én nem terveztem kinézni rá az előzőleg nem sokkal lévő KMO börze után, de mégis változott a dolog.
Mondom: itt van közel, ha kinézünk rá és nem veszünk semmit akkor sincs gond, legalább kimozdultunk, sétáltunk, levegőn voltunk kicsit (igaz mindezt addig, amíg kilépek a kapun és beszállok Emberem bömösébe :D)

Ködös volt aznap reggel az idő, még gondolkoztam is hogy ne menjek-e ki rollerrel, de mivel Emberemmel már le volt beszélve, így elvetettem ezt az ötletet.
Hallottam is amint befordult a morgó hangú bömbi az utcába - ilyenkor tudom hogy már biztos hogy Emberem érkezik - majd megállt a kapu előtt és bepattantam.
Odaértünk, leparkoltunk a mellette lévő utcába a kertes házak elé, mikor is arra lettünk figyelmesek, hogy egy öregasszony sipákol, ordibál, hogy "hova fog állni a gyereke ha jön" meg hogy "ő csináltatta meg az utcában a csatornafedeleket, meg hasonlók".
Egy szintén börzére érkező fiatalembernek a kedves Édesanyját is méltatta, mire az visszaszólt kicsit emelt hangnemben, hogy "Ne k.rva anyázzon, mivel az édesanyja már meghalt és különben sem kell pampogni".
Emberem is próbálta az illetőt arrébb irányítani hogy "hagyja, had mondja az öregasszony, nyilván már szenilis" és közben volt hogy Én is odaszóltam hogy "aki kertes házban lakik van saját kapubeállója, be lehet állni ha nincs hely"...
Ennyi.
Miután megvolt ez a szomorú, de egyben megmosolygtató élmény, betértünk és kettéváltunk.
Természetesen ahogyan lenni szokott, először tettem egy-két kört, felmérvén a terepet, majd az egyik asztalnál kiszúrtam egy olyan kis járgányt, melyet az előtte lévő KMO börzén is láttam, de akkor nem hoztam el.
Később kérdeztem is az eladót - mivel rémlett kinél láttam - de azt mondta nincs neki, erre most meg tessék, ugyanúgy nála találkozom ezzel a kis járgánnyal.
Mindenesetre akkor nem kérdeztem az árát, most megtettem s mivel pont annyiba került amennyiért nyugodt szívvel "bezsákolom", már csengettem is az árát :D
Lássuk is mi volt az:

Starline Autobianchi A112:

 

 

Hopp egy olasz Mini.....igen Mini, de mégsem márkában, hanem ugyanúgy kisautós feelingben.
Ugyanakkor tény, hogy lehetne rá mondani hogy ez a brit Mini olasz változata :D
Autobianchi modellem még nem nagyon akad, mondjuk lehet nem is lesz több, mert nem egy nagyon ismert márka.
Persze kisautókból nyilván a Mini-t és a Fiat 500-ast ismerjük leginkább, pedig voltak még ilyen hasonló kis járgányok is, mint ez az Autobianchi.

Az Autobianchi-ról annyit kell tudni, hogy a Fiat almárkája volt, úgy mint manapság pl a Citroennek a már különálló márkája a DS.
1955-ben alapították, és kisautókra szakosodott márka volt.
1995-ben szűnt meg.
Az A112-es 1969-ben debütált, keresztmotoros, elsőkerék-hajtású felépítéssel.
Első szériája Fiat 850-es 0.9 literes, 42 lóerős, felülszelepelt (OHV) motorját örökölte.
1971-ben megjelent az A112 E kivitel, kontrasztos színre fényezett tetővel, kényelmesebb ülésekkel, magasabb felszereltséggel.
Bevezették a Normale alapmodellt, és az Abarth sportváltozatot 903-ról 982 köbecentisre növelt lökettérfogatú, 58 lóerős motorral, dupla karburátorral és sport kipufogó rendszerrel látták el.
1973-ban jelent meg a második széria.
1975-ben a harmadik szériát kínálták új hátsó lámpával és négy- helyett ötszemélyes utastérrel.
Az idők ahogy teltek, megjelentek a vetélytársak mint a Renault 5, a Peugeot 104, a Vw Polo és a Ford Fiesta.
1977-ben magasabb tetővel érkezett a negyedik széria, és 1979-ben nagy műanyag lökhárítókkal, kerékjárati ívekkel és oldalvédő betétekkel az ötödik széria.
A hatodik szériát 1982-ben Svájcban és Svédországban Lancia márkanéven árulták, 1984-től pedig a hetedik széria Olaszország, Franciaország és Izrael kivételével, már a többi exportpiacon is identitást váltott.
Utódja, az 1985-ös Y10-es szintén Lanciaként hagyta el hazáját, csak az Olasz, Francia és Japán vásárlók ismerték Autobianchi néven.
A kifutó A112-es 1 254 178. példánya 1986-ban, az Y10-essel párhuzamosan hagyta el a milánói gyárat.

Lehet hogy pici volt és nem volt sikeres márka, mégis, azokban az időkben, az ember egy ilyen kis masinának is tudott örülni, hogy végre lehetett egy autója.
S hogy miért kellett modellben?
Csak...mert megtetszett ez az "Olasz Mini" :D ugyanis egy modell ismertetőjegyei a részletekben rejlenek.

 

Elől szép kis lámpákat kapott, krómos keretbe ágyazva.
Alatta átlátszó irányjelzős berakások kerültek és króm lökhárító rajta fekete festéssel.
Szép a kis krómos Autobianchi logós hűtőmaszk is.
Tetszik a jópofa kis sok lukacsos alap felnis kialakítás is.
Oldalra kapott irányjelző festést, króm ablaktörlőt, melyek alatt még a szellőzők is ki vannak emelve.
Persze mivel nem egy mai modern változatról van szó, itt még nincs oldalsó visszapillantó tükör :D
Mindenesetre érdekes hogy a modellről miért maradt le, ugyanis gyárilag nincs rajta, és hogyha azt nézzük a 80as években az autókon akkor is volt minimum a vezető felőli oldalon egy tükör, ha a másikon nem is, de így sem mondhatni hibának, mivel valóban találni olyan képeket az A112-esről neten, ahol még a vezető felőli oldalakon sincs.

Hátul szép kis osztott piros-sárga lámpákat kapott, mely erősen köthető a Fiat 125 példányhoz.
Nem is lenne rossz elfordított függőleges változatként rajta :D
Szeretem mikor ilyen azonos dolgok visszaköszönnek más autókon.
Vagy ha mégsem pont ugyanaz, nagyon hasonló és az jut róla az ember eszébe.
A lámpák alatt a kis kitüremkedéses rész is ki van ezüsttel emelve.
Látható a csomagtartóajtó fogantyú, felette a zárpötty, és a jobb lámpa felett az Autobianchi A112 felirat is.
Rendszámot sajnos nem kapott, pedig dobna rajta.
Szintén ott a krómos lökhárító, rajta a fekete műanyag festéssel, sőt még a felületén a rendszámvilágítás elemét is megcsinálták.
Jópofa és aranyos a bal-közép részétől induló és jobb oldalon kibukkanó kis dupla kipufogó is.

S gondoltam akkor már megnézzük belülről is.
Starline modellem nem sok van, 1-2 Fiat példányom akad, meg most már ez a kis "olasz Mini".
Ahhoz képest hogy nem mondhatni egy nagy modellgyártmány-névnek, és eleve egy kisautóról is van szó, meglepően részletes - a rendszámhiányt leszámítva - a kialakítása, mind kívül, mind belül.
Igaz eleve kisautó lévén a szétkapása se könnyű, mivel olyan pici hogy a hátsó csavart épp hogy ki tudtam csavarni a kipufogó leszedése nélkül :D
Belül szép sárgás belső tér fogad, melyeken még az ülések mintázata-rovátkák is meg vannak csinálva, valamint külön fekete az ajtókon lévő kapaszkodó, ezüst az ablaktekerő kar, ugyanígy a sebváltókar, fekete a műszerfal kialakítás, melyen még az óra egységek is meg vannak csinálva és a barna kormány rajta a kis Autobianchi logóval is nagyon szép.

Szóval ahhoz képest hogy nem nagy járgány - maga a modell is - és hogy nem is egy nagy gyártó - maga a modell és a modellautó is - ahhoz képest olcsó volt és igényes kialakítású masina.

Itt meg is nézhetünk egy jópofa kis reklámfilmet róla, melyben azért a benzinkutas résznél nevettem is kicsit :D

https://www.youtube.com/watch?v=itliHEg9KIQ