Annyira aranyosak tudnak lenni - pontosan tisztában vannak vele, hogy valami olyat csináltak meg sikeresen, ami csodálatot és elismerést vált ki nem csak a gazdiból, de mindenki másból is, aki látta!

Ugyanezt éljük meg a klub kutyafoglalkozásain: különböző játékokat játszunk a kutyákkal - van, amikor Bea kettőt hoz be - 6 kutyája van -, amíg ez egyik dolgozik, a másikat lefekteti pihenni. Ám, amikor eldobjuk a labdát, amit a játékban levőnek vissza kell hoznia, és annak a kezébe adnia, aki eldobta, előfordul, hogy aki "kipihente magát", felpattan, és ő is ráveti magát a labdára. Ha tényleg ő ér előbb oda érte - ez a másik szoba valamelyik sarkát jelenti, mint távolságot - olyan diadalmas pofácskával hozza vissza, mint aki tűpontosan tudja, hogy ő most ugyan tök szabálytalan volt, de a győzelem mámora kiül a képére! :-)) 

És mert a társaság jót nevet rajta, Bea nem szidja meg  érte, hiszen ő is látja rajta, milyen boldogan vigyorog!!!

A másik kutya konstatálja, mi történt, aztán onnantól már szabályosan versenyezhetnek egymással.

Csuda jó fejek.