Saját tapasztalatom van a változásról. Ha 2010 ben megfordultam hétköznap délelőtt a mélyszegénységben élők lakhelyén, akkor lézengő felnőtteket, az utcán kéregető iskoláskorú gyermekeket láttam. A családok néhány nap alatt elverték a segélyek, meg jellemzően családi pótlék összegét, lerészegedtek és onnantól kezdve visszazuhantak a nélkülözésbe, az önkormányzat és intézményeinek segítségével vészelték át a napokat.

Ma már nem így néz ki a dolog. A Start és az Út a munkába (azt hiszem ez a neve) stb. programok változást hoztak az életükben. A munkanélküli segélyt azt hiszem csak 6 hónapig kapják, törekedniük kell munkát találni vagy programba bekapcsolódni. A családi pótlék is csak akkor jár, ha a gyerekek igazoltan iskolába járnak. Arról is van ismeretem, hogy több önkormányzat megtagadja a lakhatási támogatás folyósítását, ha a család nem teszi rendbe a portáját.

Persze van olyan is, akit nem lehet motiválni, nem tud életmódot váltani és ezért kivágják őket a közmunka programokból is. Őket a társaik is megvetik, de a többség igyekszik élni a lehetőségeivel.

Én most az USA-ban vagyok és itt is vannak jócskán szegények, sőt hajléktalanok, koldusok is. Kéregetnek egy nagyváros utcáin, kellemetlenkednek és bűnöznek is. Vendéglátóim elmondják, hogy ezen emberek számára ez egy életforma és nem lehet velük mit kezdeni.

Szóval egy folyamatról beszélünk, mely eredményeként sokan kapnak lehetőséget arra, hogy képzettebbek, munkára, az emberi életre alkalmasabbak legyenek. Ugyanakkor tökéletes eredmény sose lesz, de a törekvés a kormány részéről meg van és a változás is tapasztalható, statisztikailag is kimutatható.