"már kezdődik e cirkusz, megmondtam :"

 

Hát persze, hogy egyszer - csak elkezdődik. És ézt éppen te tudhatod a legjobban. Hiszen éppen amiatt kelted itt a feszültséget (teljesen feleslegesen), hogy ezt kiprovokáld. Épp olyan vagy, mint az egyszeri vendég a kocsmában az asztalánál ücsöörögve és aki egyszercsak totál váratlanul elkiátja magát, hogy :

 

- "Hé csapos ! Két fél rumot, amíg nem kezdődik !"

 

A csapos csodálkozva, de kitölti, a pincér (ugyancsak csodálkozva) kiviszI és leteszi elé az asztalra.

A vendég egy hajtásra benyomja, majd ismét - csak eékiáltja magát :

 

- "Hé csapos ! Hogy vesznél meg. Hát nem hallottad ? Két fél rumot, amíg nem kezdődik !"

 

A csapos és a pincér már nem is csodáűlkoznak és a már kissé kapatos vendég megkapja a magáét.

Aki, azután ismét, egy hajtásra benyomja, majd (most már kissé kapatosan) ismét-csak elkiáltja magát :

 

- "Csapos ! Hogy vesznél meg. Még mindig nem hallod ? Két fél rumot, amíg nem kezdődik !"

 

A pincér ezúttal üres kézzel megy az asztalhoz és csak annyit mond a már részegnek tűnő vendégnek :

 

- "Nna. Ide figyeljen jóember. Most már jobb lenne, ha fizetne, azután távozna, de rögvest !"

 

Mire a vendég (kissé magába roskadva, de azért mégis valamelyest megbékélve) csak annyit dünnyog :

 

- "Nna tessék. Már kezdődik."

 

Ennyi az egész. Remélem, ismerős a történet.