Páratlan archeogenetikai kutatás eredményeit közölte szerdán a világ egyik vezető tudományos folyóirata, a Nature. Egy nemzetközi kutatócsoport – magyar kutatók közreműködésével – négy avar kori, vagyis az időszámításunk szerinti 6-9. századból származó alföldi temetkezési helyről (Rákóczifalva, Kunpeszér, Kunszállás és Hajdúnánás területéről), több száz csontvázból vett összesen több mint 400 genetikai mintát, és a vizsgálatok alapján több generációra visszamenőleg teljes családfákat és rokonsági kapcsolati hálót rajzolt fel. A világon egyedülálló kutatás újdonsága abban áll, hogy nem szelektíven vettek mintát a sírokból, hanem teljes genetikai mintavételre törekedtek, ami lehetővé tette, hogy az avar kori társadalmi szerveződés az alacsonyabb társadalmi csoportok szintjén is láthatóvá váljon.

Családfákat építettünk fel. Van olyan családfánk, ami hét generáció hosszan követhető. Így már nem csak az vált láthatóvá, hogy a sírokba tettek övet, edényt, esetleg lóval temették el az illetőt, amiből következtethetünk arra, hogy magasabb státuszú lehetett, hanem azt is pontosan meg tudjuk mondani, hogy apa, fia, unokája, dédunokája és mai szavainkkal az ükunokája melyik sírban van eltemetve. Ez elmondhatatlanul nagy információrobbanás mind a régészet, mind az archeogenetika, mind az antropológia szempontjából”

– mondta a Qubitnek a tanulmány első szerzője, Rácz Zsófia, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének egyetemi docense.

És a régész szerint ez csupán a kezdet: „Korábban jelent már meg egy-két olyan tanulmány a neolitikumból, amely teljes közösségeket térképezett fel, de mi ezt nem csupán egy közösségen belül, hanem több közösség között is megnéztük, rokoni hálózatokat tártunk fel.” Rácz szerint ez a kutatási szemléletmód nagyon különbözik a korábbi gyakorlattól, és biztosan lesz még folytatása. A tanulmány egyébként széles körű nemzetközi együttműködésben, számos genetikus, régész, biológiai antropológus, bioinformatikus, izotópkutató, kulturális antropológus és történész közreműködésével valósult meg az Európai Kutatási Tanács által támogatott HistoGenes projekt keretében. Ez a legnagyobb archeogenetikai projekt a világon, amelyben összesen mintegy 6000 genetikai mintát vizsgálnak.

Az ELTE közleménye szerint az Avar Kaganátus keleti csoportjai Kr. u. 568-ban jelentek meg a Kárpát-medencében. „Az írásos és genetikai források tanúsága szerint vezetőik a Türk Birodalom felemelkedése idején menekültek el a belső-ázsiai sztyeppékről, a mai Mongólia területéről, és vándorlásuk során más eurázsiai nomád csoportok is csatlakoztak hozzájuk. A Kárpát-medencében a megelőző korszakot meghatározó Gepida és Langobard Királyság maradék népességére telepedtek rá. Néhány évtizednyi, a Bizánci Birodalommal folytatott intenzív háborúskodás után fokozatosan letelepedtek, és belső erőforrásokra támaszkodó gazdálkodó életmódra rendezkedtek be. Egészen a 9. század elejéig uralták a térséget, amikor Nagy Károly hadjáratai vetettek véget hatalmuknak.”