Eszmefuttatásom lényege a 144224-144225 számú hozzászólásokban azzal volt kapcsolatos, hogy az érvényes magyar szabvány(ok)ok védővezető ellenőrzésére 20-60 mA közötti áramot ír(nak) elő, és ez hogyan teljesül vagy nem teljesül egy pár forgalomban levő készüléknél.

A 20-60 mA az gyakorlatilag 3,8-11,5 kohm közötti ellenállást jelent, ez azért kell, mert van, amelyik készülék használati utasítása áramot ad meg, van, amelyik a vizsgálathoz (nyomgombbal) bekapcsolt ellenállás értékét.

A két sorbakapcsolt hűtőizzós próbalámpa a mérés szerint 40,... mA áramot jelent, az tehát magában jó.

Egy 15 W-os hűtőizzó éppen nem alkalmas a célra, mert a névleges értékekből 65 mA jön ki (másfelől az meg 3,5 kohm-al lenne helyettesíthető a névleges értékekből számolva). Meg a nagyobb teljesítményűek meg pláne nem, de ez a bekezdés, mint első mondatában írom, nem a sorbakötött izzókra vonatkozik - sorbakötve alighanem még a 230 V-os világban is jó lenne 25 W-os, mert a szabvány úgy fogalmaz, hogy "két sorbakötött 220 V-os 15-25 W-os izzó", de lehet, hogy 230 V környékén már nem. Én ezért nem veszek 25 W-os izzókat, hogy megmérjem, a 15 W-os kettős próbalámpából van itthon három készlet is.

Most kapható például a FLUKE T130 feszültségvizsgáló, az kb 30 mA terhelést jelent a gombnyomásra, gombnyomás nélkül 1 mA körülit. Itt fennáll az az érdekesség, hogy ez a szerkezet 700 V-ig jó, és ha találkozna valaki mondjuk 690 V-os hálózattal, ahol van védővezető, akkor a vizsgálóáram túllépné a limitet.

A régebbi gyártmányok is teljesítették a szabványkövetelményt, bár lehet, hogy nem mindegy, hogy valakin 30 vagy 55 mA-t küldenek át figyelmetlenségből egy rövid időre.