Engem is beszippantott a rég(ebb)i autók világa, csak nekem csömöröm lett a hisztis, ronda és drága újaktól. Van és lesz is viszonylag új vasam, mivel a melóhoz kell. De mióta találtam az E38-asaimhoz gurut, inkább azokkal járok ha tehetem és költök rájuk rendesen. Nem racionális, de beleillenek az autófelhasználási szokásaimba, család is értékeli őket, szépek, kényelmesek, most már ritkák és odafigyelve rájuk meglepően strapabíróak(35 éve tervezve, más idők jártak). Hobbinak sem utolsók.

Zsóti életében is tulajdonképpen tökfelesleges autót tartani 1, max. 2 közlekedőedényen kívül. Inkább halmozza a roncsokat, hiszen nem életbevágó, ha mind egy kalap szar vagy rossz választás volt. A tákolással nem lenne baj, ha nem az egyedüli, üdvös útnak tartaná. Haverok lejmolása csak hab a tortán.

Én amikor belevágtam a hobbiautózásba, eldöntöttem: csak úgy érdemes, ha a kocsi tud megközelítőleg új(szerű) állapotnak megfelelő használati élményt adni. Ha ezt meg tudom fizetni/oldani, oké, ha nem, az csak kínlódás. A 2000-es évekig gyártott komolyabb kocsik ma is megállják a helyüket, persze ez típusfüggő is.