https://nepszava.hu/3233220_lengyel-laszlo-idokapu

 

"A világ a gazdasági korszakból az idő kapuján át az erő-, a geopolitika korába lépett. Ha azt kérditek, mi az első, legfontosabb változás a világban, akkor az a válaszom, hogy a történelem egy hatalmas lépéssel kilépett a viszonylag békés gazdasági korszakból, amely nagyjából a hidegháborús korszak végétől, 1989–91-től tartott 2020-ig. Olyan sokkok érték, amelyek a gazdaságtól elfordították a geopolitika, az erő, az erőszak korába. Bármilyen furcsa, ezt a fordulatot először a világjárvány okozta. A világjárvány ugyanis, amellett, hogy megrázóan érintette a világot egészségügyi szempontból, három olyan döntésre kényszerítette a világ hatalmait, amelyekre nem voltak felkészülve és amelyek mindenképpen erő- illetve geopolitikaiak.

 

Az első erőpolitikai döntés, . . . hogy Kína, Amerika és Európa a karantén, a bezárás mellett döntöttek; tehát a hagyományos középkori alapon, karantén-megoldással próbálták ezt a válságot megoldani. Előtérbe helyezték az életet a gazdasággal szemben. Ez teljes újdonság! És leginkább Kínában volt teljes újdonság. Azt gondolom, hogy ott történt az igazi döntés. Abban az országban, ahol minden korábbi esetben az élet ellen döntöttek: emberek pusztultak bele a járványokba vagy egyszerűen éhen haltak. Többször jártam Kínában, ahol el is mondták, hogy korábban rendszeresen 20-30 millióan haltak éhen vagy hunytak el járványokban. De erről csak úgy mellékesen beszéltek. Egy-egy járvány, akár a madárinfluenza, csak végigsöpört a hatalmas országon, miközben emberek haltak meg. És akkor mi van? – kérdezte a kommunista párt központi bizottsága. Semmi! Most először eldöntötték, hogy: karantént vezetnek be, leállítják a gazdaságot. Úgy gondolom, ennek egyértelmű és világos oka, hogy Kínában megjelent egy 550-600 milliós középosztály, amelynek a képviselői valahogy meglepő módon nem akartak lemondani az életükről. Egy teljesen más erőviszony alakult ki egyrészről vezetés, másrészről nem a választók, de mégiscsak az erővel és alkuképességgel rendelkező kínai polgárok között. Majd egymás után álltak le a világ országai, a létet a jólét elé helyezve.

 

A második döntés, amit meg kellett hozni – és ez egy hihetetlen döntés volt –, hogy a világ vezetői elhatározták, a vírus nem csak hogy van, hanem ez ellen vakcinát lehet találni, méghozzá nagyon rövid időn belül. Ráadásul ezt a vakcinát használni kell! Ez egy hihetetlen, tudományosan is fantasztikus teljesítmény, amit végrehajtottak, de ez biztonságpolitikailag – ma már látjuk – óriási versenyt jelent. Akinek van vakcinája, az túlél, akinek nincs, az meghal. Hszi Csin-ping nem azért döntött a zéró-Covid mellett, mert ő egy jó szándékú, derék vagy rossz szándékú, gaz zsarnok.

Kína elvesztette a vakcinaversenyt és pontosan tudta, hogy az öregeknek az a vakcina, amit egyébként Orbán Viktor elsőként beoltatott a magyaroknak, sajnos kicsit hatástalan.

 

A harmadik döntés, ami abszolút következik az előzőekből: kivel fogok össze a válságokban, adott esetben a járvány idején? Kik között teremtek közösséget és kik azok, akikkel megtagadom? A Nyugat első igazi közössége a járványban jött létre! Én is minden rosszat el tudok mondani az európaiakról, de a széteső, nemzetállami politikákkal egymással szembeforduló országok között az EU közös víruspolitikát és közös vakcinapolitikát próbált csinálni. Ez a régió ezt többé-kevésbé megcsinálta. Az USA végül is megcsinálta és az USA környezetében lévők is megkapták a vakcinát. Ki kap és ki nem vakcinát? Ez döntő jelentőségű kérdés. A Nyugat megnyerte a vakcinaversenyt és a Nyugat egysége is megnyerte a vakcinaversenyt. Ez egy óriási jelentőségű dolog! Kína és Oroszország pedig elveszítette.

Ha Kínának és Oroszországnak sikerült volna hatékony, tömeggyártásra és elosztásra képes vakcinát előállítani, akkor létrejöhetett volna egy nagy, Kína és Oroszország körüli geostratégiai szövetség a globális Délen. 

Nem ez történt, a globális Dél rászorult a széles értelemben vett Nyugat segítségére. (Ha ez a Nyugat nem lett volna önző és szűkkeblű, hanem nagyobb tömegben osztja meg a vakcinát, ma másként néznének rá!) A járvány hihetetlenül nagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ez az amire rá kellett ébredni. Ki mikor rendeli el a karantént? Ki mikor reagál és hogyan? Ez nemzetbiztonsági kockázat és erőhatalommal jelenik meg. Ebbe bele lehet bukni. És ez nagyon fontos dolog, ezért újra mondom: a gazdasági kérdések átmenetileg mellékessé válnak. A világot a világjárvány után más szemszögből nézzük és más alapokon osztjuk fel. Beléptünk az erőpolitika világába.

 

A járvány után dönteni kellett: merre tovább? . . . "