Mácz István
Örülj velem!

Lírai sorok az örömről    

/részlet/

A szavad

      Eső. Ki számolja a csöppeket? Fűrészelés. Ki számolja a forgácsokat? – A gyöngyöket
számolják. Megmérik az aranyat.
      Mit tesznek szavaiddal és mit teszel a szavakkal te, melyek szádból hangzanak fel?
      A szavaid.
      Egyetlen csöppben égboltnyi felhő íze. Egy forgácsban a tölgy ereje, a másikban a fenyő
illata.
      Mi van a szavaidban?
      TE.
      Minden szavad te vagy. A szíved, a lelked, az érzéseid, a tested egészsége, a gondolataid.
Minden szavadban. – Vagy üresek? (Akkor üres vagy magad is.)
      Ó szavak, hírközlők rólam. Futárok a másikhoz belőlem. Ó szavak, bennük közölhetem
magam.
      Szavaim, mi több bennetek, a hang vagy a gondolat? Szavaim, mit visztek belőlem? Azt,
ami és aki vagyok? Szavaim, teljesen el ne áruljatok!
      Szeresd és csodáld a szavaidat. Minden szó öröm. Öröm, ha képes vagy szavaidban
megszületni, magad megmutatni.
      Kár minden szóért, mely csupán a lármát növeli, mely a szavak szeméttengerét
hulladékkal telíti.

A szavaid. Te vagy.
Örülj, hogy szólhatsz.
Szólj, hogy örülhess.