"és a ma már egyszerűbbnek számító szövegeket (akkor nem biztos hogy az volt) összetettebb szimfonikus hangszerelés és minőségi éneklés kompenzálta."

.

Na erre jó példa az I Will Be There, a dallama semmi különös, kicsit unalmas is, a szövege alig mond valamit, gyakorlatilag annyit tudok meg belőle, hogy - milyen meglepő - Mike Batt szerette az anyját. Viszont jól meg van hangszerelve, a zenekar is jól teszi a dolgát, az énekes is ugyanígy, de ez nekem csak éppen annyira kompenzál, hogy nagy ritkán meghallgatom, úgy évente, kétévente egyszer. Nem, nem ez Mike Batt legsikerültebb szerzeménye, de hangszerelni itt sem felejtett el, szóval védül is hallgatható... De mondom, a szöveg és a dallam... semmi különös.

De ott van példul a Márti dala az Anna & the Barbies-től... A nagy hájpolásától, hogy hú, milyen mély, milyen új, milyen igaz, egy időben a falra másztam... De jó, van, akinek ez a DAL, nagybetűvel, virágozzék minden virág, Én magamtól azt a dalt soha nem hallgattam még meg, csak néha szólt egy üzletben, vagy elindították egy rádiócsatornán a hírek után... De én inkább ötvenszer meghallgatom Palya Beától a Hívlak téged vagy a Szabadon dalát, mint egy ilyet.

Mert számomra értékesebb, jobb, eredetibb, nem közhelyes, szórakoztató, élvezhető stb.

A Dusán, Bródy, Demjén szövegek is valahogy értékesebbnek tűnnek, mint sok más...

Ott van Demjéntől a Sohase félj, hát az már valami, azt gondolom. És az se mai darab, 1977-es.