Zentralalpen újratöltve: Mathon-See im Paznauntal
Előzmények:
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=150011773&t=9012640
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=150053245&t=9012640
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=162496679&t=9012640
A szokatlanul enyhe, sőt kifejezetten melegnek mondható március végi-április eleji napok után elérkezett az ideje a 2024-es év első Zentral túrájának. Egy hónappal korábban csináltam helyben a Lindauer Hüttéig egy oda-visszát szólóban, még jócskán hóban, most viszont szerencsére már elolvadt amerre jártunk egy kis kivétellel.
Párommal kis zsákkal indultunk útnak a 25 kilométeres völgyi túrára a 8:04-es vonattal Bludenz felé, majd ott Railjet-re felszállva Landeck állomásig utaztunk. 9:40-kor indult a buszjárat Galtür felé a Paznaun-völgyben, amely mentén a túránk is vezetett. Egy jó órás utazás után szálltunk le Ischgl, Mathon West megállóhelyen szép napsütéses időben. Rögtön rájöttem, hogy a következő, Windpark nevű megállónál jobb lett volna leszállni, mert közelebb van az a pont, ahol az ösvény a hegy felé fordul. Sebaj, megtettük az aszfaltos úton az oda-visszát az elágazásig, ahol a 2-es kötet ösvénye a Friedrichshafener Hütte felé fordul, innen indultunk el vissza a völgy mentén északkeleti irányba.
1. leszállás Mathon West megállóhelyen, impozáns környezetben
2. széles ösvény a Friedrichshafener Hütte felé
Hamar visszaértünk Mathon faluba, ahol az emeletes alpesi házak (szinte az összesben meg lehet szállni) után egy kápolna jelentette a helyi nevezetességet. Pár lépés után elhagytuk a falut szűrt napsütésben, amelyről ezúttal is a szaharai felkavart homok gondoskodott, ahogyan március végén is példa volt rá. Jól járható keréknyomon haladtunk lejtőben, majd ráfordultunk az országút alagútjának tetején vezető útra, hátrafelé nézve elég szép kilátásban volt részünk. Egy lavinás kövekkel kirakott védmű és az alagút vége után átkeltünk az úton, majd a völgyre szép rálátást biztosító úton haladtunk Ischgl városáig, ahová egy réten keresztül sikerült leereszkednünk.
3. pillantás a Verwallgruppe hegyei (nyugat) felé Mathon után nem sokkal
4. visszanézve dél/kelet felé, Mathon irányába
5. Paznauntal
6. rövid sziklás-mohás rész az út mellett
A nyüzsgő télisportra és turizmusra építő hely eddig sem volt a kedvencem, most is igyekeztünk minél kevesebbet itt tölteni. Az Mpreis áruházhoz kitértünk ennivalóért, a húspultból ahogyan hallottam kérhettünk volna anyanyelvünkön is gond nélkül. Főleg az elmúlt egy év alatt gyorsult fel a külföldre vándorlás hazánkból, amikor 2018-ban jártam erre először, akkorról nem rémlik ez ilyen mértékben. Kalóriapótlás után a központon át, a templom közelében a 3-as kötet kiágazását mellőzve a Tourinform irodába mentünk pecsételési céllal. Tavalyelőtt zárva voltak, most viszont sikerült pecsételnem és megcsodálni az 58500 db legókockából megépült vízilovat bent. Ischgl-ből 4 irányba lehet menni a Zentralon, ezúttal Kappl felé haladtunk tovább. Muszáj volt kicsit felpörgetni a tempónkat, az esti utolsó 19:56-os buszt néztük ki Seeből. A Trisanna patakon átkelve pár ház után elhagytuk végre a várost, először egy fals úton. Felkapaszkodtunk az eggyel feljebb lévő útra egy emelkedős réten át, abban a hiszemben, hogy a kijelölt úton vagyunk, de kiderült, hogy az még feljebb van eggyel, már maradtunk így, a Versahl nevű házcsoportnál úgyis összetalálkozott a két út.
7. Ischgl karnyújtásnyira
8. van itt minden is, csak a legszükségesebb időt töltöttük el itt
9. legóból készült víziló a turistainformációs központban
10. ha ezt a táblát látja valaki az azt jelenti, hogy nem a kijelölt úton hagyta el a várost, innen a bal oldali meredekebb rét felé vágtunk át felfelé
Unterschrofen és Vergröß házai után egy kis emelkedő után rövid alagúton keltünk át, majd egy padon megettük a maradék kaját, közben gyönyörködtünk a szép kilátásban. Platt után Ebene házcsoportja következett, ahol ismét kicsit belefeledkeztünk a beszélgetésbe és az úton is dolgoztak, így lementünk a Trisanna szintjére, majd újból felkapaszkodtunk a helyes útra az aszfaltról. Nagyon jól tettük, ugyanis a soron következő két nagyobb és egy kisebb kuloárban összegyűlt hóréteg lavinaszerűen a patakig jutott, betemetve az aszfaltot is. A háromból csak az első alkalommal kellett a tiszta havon a hegyoldalban átkelnünk, a másik kettő már jól tapadó hó-sár vegyesfelvágott volt. Rövid erdei rész után egy kőbánya udvara mellett haladtunk el, majd egy rövid szép fenyveses rész következett, bal kéz felé kis kápolnával. A soron következő Ulmich házcsoport/településrésznél ismét emelkedett az utunk, a házcsoportok más-más néven kitartottak Kappl-ig, majd utána is, egymás között nem túl sok szünettel. Kappl határában megérkezett a 3-as kötet útvonala is, innen a szomszédos völgyben fekvő Serfaus-ig együtt haladnak. Kappl városában sokminden nem változott, felhívtam a korábbi szállásadómat, akiknél már háromszor aludtam, pecsételés végett, de nem voltak otthon. Így maradt más opció, szerencsére a Hotel Post nevű szállodában mindenfelé felesleges körök nélkül tudtam pecsételni. Párom füzete otthon maradt, így ezeket a pecséteket egy másik alkalommal pótoljuk majd. Az időnk nem volt kiszámolva, de nagyon sok mozgástér sem volt, így rögtön haladtunk is tovább. Jó dolog a központban lévő buszmegállónál a könyves szekrény, ahova mindenki hozhat-vihet amit akar. 5 óra után nem sokkal hagytuk el a várost.
11. Ebene házcsoportja és túránk kiindulópontja felé nézve
12. meglepetés hó
13. a folytatás már sokkal szimpatikusabb volt, de két havas/földes kuloár még várt ránk
14. kőbánya utáni, Trisanna mellett vezető rövid szép rész
15. érkezés nem mondom el hová
16. hol sűrűbben, hol szellősebben beépített völgy
Alapvetésem, hogy harmadszorra már nem írok beszámolót ugyanarról az útról, ez már nekem ezen a részen a harmadik alkalmam volt. Viszont 2018-ban, az első körben nagyon fáradt voltam és See felől nem mentem fel a hegyoldalban vezető útra Kappl felé, hanem a völgyben haladtam, így a kijelölt úton ez volt a második bejárásom, ezért még egyszer átfutom a kicsivel hosszabb, mint 9 km hosszú szakasz részleteit.
Kappl-See között sokkal több erdős rész van, mint Mathon-tól odáig, nekem ezért jobban is tetszett. Kappl északkelet felé elnyúló részein tempósan haladtunk a késő délutáni fényekben a Niederndorf majd Untermühl nevű részeken. Kis erdős rész után Platti majd Althof házainál haladtunk el. Széles ösvényes szép rész következett a Blanka patak felett hídon keltünk át. A vízesések amúgy errefelé is gyakoriak, egészen sok van belőlük a völgyben. Holdernach házainál egyik felét felülről a másik felénél, pedig kis szünet után átvágva haladtunk át. Rétek között vezető újabb átkötő szakasz után már a bőven See-hez tartozó Sesselebene házai mentén vezetett a utunk, majd egy újabb ösvényes átkötés után egy aszfaltos emelkedő következett, majd ismét ösvény. See egyre közelebb került hozzánk, a nap fényei pedig egyre inkább fogyatkozni kezdtek. 7 óra után nem sokkal már felülről néztük See kisvárosát, majd hamarosan már ott is gyalogoltunk.
17. Kappl központi részének elhagyása
18. folytatódik a túra
19. Blanka patak
20. késő délutáni fények 1., hátul jobbra a Furglerjoch figyelhető meg és mellette az első háromezres csúcsom: Furgler, 3004 m
21. késő délutáni fények 2.
22. See, végállomás következik
Immáron harmadik alkalommal is szó nélkül tudtam pecsételni az 5 csillagos Mallaun Hotelben. Ezek után már nem volt más hátra, mint See túlsó végében lévő Elis nevű buszmegállóig gyalogolni, ahogyan szűk két éve egyedül is tettem. Ennek az oka egyszerű: ha majd Serfaus felől érkezek, akkor ne kelljen kitérni pecsételni és lehetőleg a következő buszt el tudjam érni, magamat ismerve úgyis valamennyire ki lesz számolva az idő rá. A megálló melletti Mpreis bár 7 órakor bezárt, a buszt viszont kényelmesen elértük.
23. See táblája, a túra itt ért véget, a buszmegálló átlósan a túloldalon van
Útközben már nézegettük a menetrendet, így nem ért minket váratlanul, hogy Bludenz-ben nem fogjuk elérni a csatlakozást a Railjet késése miatt. Emlékszem, hogy 2018-ban 6:55-kor felszálltam a 162-es számú Railjet-re és fél nappal később simán elértem a csatlakozást Bludenz-ben, ez mára már sci-fi kategória lett…sok-sok utazásom alatt eddig kétszer sikerült ott körömrágás nélkül átszállnom (körömrágással és rohanással még +1x), amúgy mindig várni kellett. Jelen állás szerint semmi esély nincsen rá, hogy ez pozitív irányba változzon, ha jövök/jövünk Magyarországról vissza, akkor már eleve a későbbi vonattal kell számolnunk sajnos. Landeck-ben volt egy fél óránk, így gyorsan elszaladtam egy kis esti diétás rántott húsért az állomástól pár száz méterre lévő kebaboshoz. A Westbahn vonata a jetinél előbb érkezett, így ezzel utaztunk Bludenz-be, az osztrák állami vasút vonatához képest teljesen pontos volt (sőt előbb érkezett!) és bőven volt rajta hely. Az udvarias jegyvizsgáló be is regisztrálta a helyünket, de amúgy sem kellett attól tartanunk, hogy tömegek tartanának rá igényt. Teljesen korrekt volt az egy órás utazásunk így. Bludenz-ben az említett egy órás várakozást is letudtuk, majd személyvonattal tértünk vissza a lakóhelyünkre.
24. Westbahn Kiss típusú motorvonata érkezik Landeck-Zams állomásra
25. éhség kilőve
Jó volt kicsit átmozgatni a „téli álom” után ébredező kondimat és a terveim szerint ezt a túrát idén még sok másik fogja követni, a hármas kötet maradékának és a teljes második bejárás befejezésével együtt.
