Nananana! A Bonanza rengeteget próbált nyúlni a DM-tól, csak nem sikerült nekik. Nézd meg pl a Támadás és a Behind The Wheel legelejét. Vagy hasonlítsd össze az Elmondatott reprise és az Everything Counts visszatérésének jellegét. Vagy a Sun and the rainfall versszakainak akkordjait és a Bonanza *** c. számának akkordjait. (A *** helyére tucatnyi Bonanza szám címe írható pl. Coming Around, Nézz rám.) Estig sorolhatnék ilyeneket, de már rég hallgattam BB számokat.

A Populär valóban sokat nyúlt a DM stílusból, nem konkrét dallamokat, inkább stílust és modulációkat. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy azokkal a bravúros Martin-modulációkkal (hangnemváltásokkal és hangnemkittérőkkel) tömték tele az összes számukat, amelyek a DM albumain szépen elosztva jelentek meg. Emiatt nehezebben emészthető a zene. A Munkásokat példaként említeni nem szerencsés, hiszen ki sem adta ezt a számot a Populär, érthető okokból. A Fényérzékeny kép kétszólamú dallama (és szövege)például határozottan egyedi, tipikusan Populär-es, és nem hasonlít Martin kétszólamúságához, és messze übereli a BB kétszólamú dallamait. A zenei akkordok pedig nagyon érdekes vezetésűek, bár nem olyan slágeresek, mint a Coming Around lá-dó-ré-fá basszusa. Amit hiányolsz, azok a szintiszólamok részben benne vannak a zenei alapba rejtve a Populär számaiban (talán a Fényérzékeny képben tényleg kevésbé), részben pedig valóban hiányoznak, egyszerűen mert akkor nem Populär lett volna a Populär, hanem vagy túlhaladott zenét játszó zenekar, vagy pedig amolyan Sash!-féle discozene. (Megjegyzem, a Shape zenéjéből én is a szintiszólamokat hiányolom, de a Populärban azért volt egy-két szintidallam, és azok nélkül is épp elég összetett volt a zenéjük.)

Vita folyt. köv.