Válthatunk még pár csörtét optikai metrológia témakörben, bár megjegyzem ennek elmélete szegről-végről szakterületem. Na szóval a Michelson interferométer több mint 100 éves, eredetileg az éter kimutatására fejlesztett ki Michelson és Morley. Az sikertelen volt (ezzel is alátámastották Einstein pár évvel későbbi spec. relativitáselméletét), viszont más mérésre nagyon is hasznos volt. Deepl-el fordíttattam egy szöveg részletet, ide másolom:

 

Bár a nem létező étert nem tudta kimutatni, a Michelson-interferométer más mérésekhez hasznosnak bizonyult. Michelson az interferométerével a nemzetközi szabványos méter hosszát a kadmiumfény hullámhosszában mérte meg, 1920-ban pedig elsőként mérte meg egy távoli csillag szögátmérőjét, szintén interferométerrel. 1901-ben Michelson volt az APS második elnöke, és 1907-ben ő lett az első amerikai, aki Nobel-díjat kapott precíziós optikai műszereiért és az azokkal végzett mérésekért. 1889-ben Michelson a Massachusetts állambeli Worcesterben található Clark Egyetemre, majd 1892-ben a Chicagói Egyetemre költözött. Visszatért a fénysebesség mérésének finomításával kapcsolatos munkájához, és egészen 1931-ben bekövetkezett haláláig egyre pontosabb méréseket végzett.

Translated with DeepL.com (free version)

 

(A teljes szöveg itt található: https://www.aps.org/publications/apsnews/200711/physicshistory.cfm)

 

A kadmium mellet szokásos volt még az alacsony nyomású Na lámpák használata is, mert ezek narancssárga D vonala igen stabil referenciahullám.