Szervusztok, napsugaras szép napot kívánok!:)

&

 

 

Varga Rudolf: ÁLMÉLKODOM

 

 

Minden reggel
azzal kezdem a napot, találgatom,
 mostanakkor élek-e
még
vajon? lustaságom
sárfehér kotorékában egy ideig
eldagonyázom, aztán a paplan
alatt sunyítva, ütőeremet
óvatosan kitapogatom, tappancsimat,
szárnyaimat takaróm
széléig nyújtóztatom,
majd
magamat megrugdosom, karambolos
 repülõfarkasroncsomat
 kihűlt révülésem
vackából kirángatom.
Aztán.
Aztán egész nap
 csak álmélkodom.
Azt nyüszítem, azt vonítom,
ennyi?
Hát, csak ennyi?
Csupáncsak ennyi?
Ennyi maradt
 csak?

 

 

ÉN IS

 

Talán
csak ez a hosszú
július,
talán csak ez a hidegrázós
nyár,
talán
csak ez maradt. Akiket
szerettem, már mind a föld alatt.
Sóhajaikat
messzeborzongják a füvek,
horkantásikat
kongatják távoli ködök,
kérdeznek, s mire válaszolnék,
talán
már
én is
eltűnök.