Pethes Mária: Egyre mélyebbre

 

 

hullám dagad
a Tó dübörög
karod kitárod
a horizont mögött

 

emlékszel még
nevemre de ha kiáltok
hiába hangom
elvész a semmiben

 

ujjad érintésére vágyom
simogasson de csak a nap
a víz egyesüléséből fakadt
eső barázdálja arcom

 

csukott ajtón kopogtat
az éjszaka fekete madara
téged nyitlak ki magamban
hogy szólj de néma vagy

 

egyre mélyebbre merülsz
bennem holdkóros szerelem
utánad futnak a hiányodtól
megkergült falevelek

 

lépted csendülését hallom de nem
te jössz te egyre múltabb vagy
kérlelem a fűszálakat mondják
meg merre vagy

 

mohák csendjében
páfrányszavadra várok
kitárt karomra repülnek
hazátlan madarak