"Kétségtelenül ebből lett a mágus szó is, hiszen a magból ered és belőle nő magasra élet. A magban minden benne sűrüsödik, amik vagyunk, leszünk, tehát a magban benne sűrűsödik minden, ami magunkat jelent.

de nem a magban van a "varázslat ebben az esetben sem, hanem magában az "m" hangban, hiszen azt képezzük valójában tovább. pl. M - i = magunk"

Ez igaz, de nem szándékoztam ilyen mélyen az eredet nyomába eredni.

 

"A múltkor taglalt é -szavunkból jön minden, ami az élethez kell."

Ami természetes, ha arra gondolunk, hogy ez a hang (ill. a maga hangrendű hangok E, I)a közeli dolgokat jelentette. - EZ, ERRE, ÉN, ITT, IDE, IME...
Természetesen az 'élet' is a közvetlen környezetünkben zajlik, azt éljük meg.

 

"Az én szavunk tehát azt jelenti, hogy "Emm" mint "M" = É + m (birtokos jelző) = magam = emmagunk = önmagunk"

Azzal a megjegyzéssel, hogy őseink nyilván nem birtokos jelzőként használták az M hangot, őseink képtelenek voltak ilyen szofisztikáit gondolkodásra.

 

Az M hang talán a legelső mássalhangzó, amit ki tudtunk ejteni (ezt egy majom is képes megtenni) és nem igazán hangutánzó, ezért az ősi jelentését elég nehéz meghatározni.

Persze, mai birtokos ragként való használata utal az eredeti (egyik, vagy már átvitt értelmű) jelentésére...

 

"A madár szavunkban szerintem így épül fel: ma+ dár   - a szókezdő "ma": most és ma szavunk alapján a gyors mozgásra utal és ha belegondolunk ami most és ma van, az egy magunkhoz húzott időpillanat. A "dár" pedig  - daru, dárda, tornyosul és turul szavunkból megfejthető: magasra törést, emelkedést jelent."
A gyors, dinamikus, ismétlődő mozgás hangja az R. A gyök elején: rezeg, remeg reszket, rombol, rohan, a gyök végén: pereg, sürög, forog, túr, fúr, mar...

Miután mozgást is jelentett egykor, utóbb jellegében hasonló cselekvés jelölésére is szolgál mint igeképző.

Ugye, a Z hang is kifejez valamilyen, többnyire folyamatos, nem túl dinamikus mozgást, - ami átvitt értelemben "hasonlít" a zümmögésre-  ezért az ilyen jellegű mozgások képzőjeként találkozunk vele: húz, néz, fáz(ik) nyúz, ágaz, meredez, repedez, evez, nyálaz, hámoz, élez, éhez...

A légies, könnyed dolgok hangja az L: lóg, leng, lebeg, levegő lélek, lehel, és a mozgást jelentő képző is ennek megfelelő: lépdel, másol, meszel, szelel, számol...

A 'madár' esetében az -er/-ár cselekvést jelentő toldalék, mint a fish-er, writ-er, med-er, ved-er, kav-ar, tak-ar szavak végén.

 

"Daru: Vog.  (T.) tarəˇw; osztj.  (V.) tarəγ; zürj.  (V.) turi; votj.  (Sz.), (K.) turi: ’daru’"

Ennél sokkal beszédesebb - és nem utolsó sorban évezredekkel régebbi - a sumer változat és még jobban is hasonlít a mi szavunkhoz:

Da-ri = fenntart(ható), ill.  dara-tu = utolsó, örökkévalóság (fennmaradás)

(a sumer tu / du cselekvést jelent, lásd du-mál, du-rúzsol, du-dol, du-dál, du-dor, és az angol do (du) segédigét...)