Először haragudtam az új trendre, ahogy az országúti kerékpárokon megjelent a tárcsafék.

Igazából még mindig haragszom, mert drága, és lassan nem lesz opció.

 

(2006-ban vettem a bringámat, és már annyira macerás pót cuccokat venni hozzá, hogy előbb utóbb nem úszom meg a váltást. (Hmm, de szépek is a mostani kerékpárok, nyami.. csorgatom néha a nyálamat. Amit vennék a maradék 5-10 valószínűleg aktív évemre, az márpedig legyen olyan szuper, amire mindig is vágytam.)

 

Na de most már megértem, és jónak tartom az ütletet. Én ugyan nem használom félórás alpesi lefeléken a bringámat és karbonfelnim sincs, de volt egy jó minőségű (nem alap árú) alsó-középkategóriás kerékszettem. A felnit megette a munkába járás, a sok téli sós-zeolitos és esős időben fékezés.

 

Amikor ősszel egy autós leütközte a kerekemet és javíthatatlan nyolcas lett benne, akkor elvittem a szervizbe, a biztosítás miatt szakértői vélemény kellett.

Azt mondták, hogy még jó hogy így lett vége :). Ezzel a felnivel ők egy métert nem mentek volna, ütközés nélkül is azonnal kuka, és örüljek, hogy nem alattam nyílt szét az elvékonyodott félfelület.

Ez volt az első kerék. A hátsót már korábban egy másik szervizes gyerek dobatta ki velem, hogy életveszélyes.

 

Tárcsaféket csak mtb-n használ a család és én. A bovdenessel mindig is bajom volt, még a márkás Aviddal is. Pár régi hidraulikussal is meggyűlt a bajom (Hayes, 15 évvel ezelőtt). De ami azóta van (shimano xt, slx és valami alivio szintű szérián kívüli shimano), nagyon jók, csak a betétet kell bennük cserélni. Emlékszem persze légtelenítésre, de az oly rég volt, hogy nem is tudom mikor.