Igen, voltak gondok. Én három évig voltam zászlóalj törzsfőnök, ezalatt három távvezetési gyakorlaton voltam (évente kettő volt)  oszlop parancsnok. Elsőre Csepeles oszlop, majd amikor értesültem róla, hogy megint oszlopot viszek, felballagtam a pcgjmű tervező tisztéhez, és kértem az Uralos oszlopot. Harmadjára is azt vittem. Csak abban az időben ez (Tatán) egy háromnapos gyakorlat volt. Első éjszaka Csákberény mellett, a második Tök nevű falu feletti dombon aludtunk. Az ellátó század biztosította a kaját. Az egyiken talán április elején csak sátrak, semmi fűtő alkalmatosság. Aztán mire beértünk az első pihenőbe (Csákberény melletti kis hegyekbe) , havas volt minden. A katonák vegyvédelmi köpenyben aludtak, majd szét fagytunk. Egyébként az első ilyen oszlop parancsnoki élményem az volt, mikor a hadtest parancsnoka másnap délelőtt leszállt helikopterrel a völgyben ellenőrizni a foglalkozásokat. Ugyanis ez nem csak a vezetésről szólt, hanem különböző technikai, és egyéb normafeladatokat is végre kellett hajtani. Nálunk is volt baleset. Ugyanis egy kocsin kettő vezető ült, plusz a parancsnok. Felváltva vezettek. Sajnos a katonák zöme null-kilométeres jogosítvánnyal rendelkezett. Egy Ural rakottan (mivel őket a gánti kőbányában megrakták murvával) egy kanyarban kisodródott, és felborult. A sofőr mellett középen ült a hadnagy jobb oldalon az éppen nem vezető katona. Letaroltak félig egy fát, és a jobb ülésen ülő katona meghalt.  Hála istennek ekkor nem voltam oszlopparancsnok. Sok sok vizsgálat, de a katona nem támadt fel...