Lénárd Fülöp mentális eltévelyedése egy Szász Gyulánál sokkal nagyobb kaliberű ember tragédiája. Az ő éterfizikája egy sokkal alaposabban kidolgozott elmélet volt, mint Szász atomisztikus fizikája. Amit ráadásul alátámasztani látszottak az egész tudományos világ által elfogadott, sikeresen megismételt kísérletek is, szemben Szász egyetlen ejtési kísérletével, amit senki se vett komolyan.

https://fizikaiszemle.elft.hu/archivum/fsz9704/pallo.html

Palló Gábor cikke nagyon érzékletesen bemutatja, hogy Lénárd miért érezhette a teljes tudományos munkásságát semmibe romboló személyes sértésnek azt az ötletet, amivel Einstein olyan bosszantóan sikeres lett. Lénárd úgy gondolta, hogy a katódsugaraktól kezdve a fényelektromos jelenségig minden kísérlete az éter fizikájáról szól. Az egész fizikát két fő területre osztotta, az anyag és az éter tudományára, nagy elméleti könyvében az utóbbi részeként tárgyalta az összes elektromos jelenséget, nem csak az elektromágneses hullámokat, a fényt, hanem még az elektronsugárzást is, amelyek ismereteit ő lényeges eredményekkel gyarapította. Sőt ezekben felismerni vélte még az éter kvantált szerkezetét is, aminek alapján kidolgozta az első atommodellt, az atommagok fogalmával egyetemben, vagyis megalkotta az anyag fizikájának valamiféle csíráit is. És akkor jött egy fiatalember, aki nem végzett egyetlen kísérletet se, de azt állította, hogy mindez nem is létezik. És aztán rázúdult az egész kvantumfizikai forradalom, ami semmit se alapozott az ő éterfizikájára, miközben Einstein fénykvantumai bámulatosan beleillettek.

Persze egy Nobel-díjjal a zsebében azért nem kellett volna ettől olyan végzetesen megkeserednie, hogy zsidógyűlölő náci hangadó váljon belőle.