Ebben az elméletben én nagy igazságot látok. Nem tudjuk ugyanis megmagyarázni, hogy mi a különbség A. és B. állítás között. A szavak szintjén látunk ugyan különbséget, de mivel a szavakat nem tudjuk véglegesen definiálni, ezért itt mutatkozik meg a logikai gondolkodás elégtelensége.

A.

A Világ objektíve létezik és Isten is objektíve létezik. Isten teremtette a Világot. Amíg tehát nem volt VILÁG, addig a Teremtő örökké egyedül volt, és csak gondolatban teremtett vagy rombolt.

B.

Csak Isten létezik. Mivel csak Isten létezik, ezért a "létezni" szó is csak az "Isten" szó "tautológiája". Ha csak Isten létezik, akkor az objektív valóság is csak egy látszat, amit úgy is mondhatunk, hogy a VALÓSÁG egy isteni álom. - Hogy ki is álmodik? - Ebben a kontextusban ez a kérdés is értelmetlen kérdés, mivel a személyes névmások (az ÉN, TE, Ő) is látszatok, mert ez a három is EGY. Ez az EGY (nevezhetjük ÁLMODÓNAK is) öröktől fogva örökké álmodik, és ezen időfeletti dimenzióban (örökkévalóságban) az Álmodó minden tudatos személlyel azonossá válik, mindenki mindenki mássá válik (más szavakkal: minden ÉN minden más NEM-ÉNNEK a reinkarnációja).