"Nekem a KT - mint kötni és TK - mint takarni jelentésk abszolút rokonértelműek. Kulcsszó a közelítés, két külön dolog egymás felé húzása."

Próbálj meg a szóalkotó ősember fejével gondolkodni, és képzeld el azt a környezetet amiben élt, ami a szó megalkotásának szükségességét inspirálta. Mi az, amit először köthetett az ember. Nyilván nem csomót, mert ahhoz kötél kell, de az még nem volt. Zsinór sem, de már réges-rég szükség volt valamit rögzíteni.

Feltehetően egy követ rögzített egy villás ág végére valamilyen rostos növénnyel, és gyantával kente be, hogy ki ne bomoljon.

Tehát a K_T gyök első eleme a kő ősgyök lehetett, amihez T hangot ragasztotta. Miért? Jó kérdés...

Két lehetőség kínálkozik:

   - A földre eső tárgyak hangja a T, ami magát a jelenséget is jelenthette, tehát egy eseményt, cselekvést, így "igeképzőként" ragasztotta hozzá.

   - Az is lehet, hogy a köt eredetileg a kőbaltára, - mint a villás ágra kötött kődarabra - vonatkozott, aminek az ütéshangja egyezik/hasonló a T, a földre eső Tárgy Tompa hangjával. Ezért használta a T hangot "igeképzőként".

Akár így, akár úgy gondolkodott, a K_T gyök két ősgyökből lett megalkotva a kőkorszak hajnalán.

 

Nézzük mi a helyzet a T_K gyökkel.

Ebben az esetben a takar szót érdemes vizsgálni, mivel ez a művelet is igen korai lehetett. Az elejtett vadat, vagy begyűjtött termést arra az időre el kellett rejteni az állatok elől, amíg a következő adagot begyűjtötték, levadászták. Mit tehetett az ember? Ásott egy gödröt, beletette a cuccot, majd letakarta. Mivel? Amit az állatok nem tudtak elmozdítani, tehát kővel, kövekkel. Ugye, a kutya is elássa a csontot... (amúgy több őskori élelmiszer tároló verem maradványait tárták föl).

Megint adott a hangok jelentése:

- A T, (itt TA, mint TAlaj, TApos, TÁj...) hang ugye, a föld hangja, ahova ásták a vermet, és a K pedig kicsi, sok, kemény, - itt a kemény- dolgok hangja, a KŐ rövid formája.

 

Tehát a két gyöknek csupán annyi köze van egymáshoz, hogy azonos hangokból épülnek föl, de teljesen más dolgot jelentenek. Épp úgy, mint a fafej és a fejfa...

 

"Még a mozdulat is. Ha zsinórral kösz, hurkolsz. Körbe TeKered a fonalat a másik körül. TaK-arni, annyi, mint rá hajtani (tekerni) valaki valamire egy kemény, vagy egy puha anyagot."

Ezzel az elgondolással az a baj, hogy a mai helyzetből, mai körülményekből indulsz ki. Azt tételezed föl, hogy az ősember rendelkezett kötéllel, zsinórral, fonállal és a köt szó akkor keletkezett. Előtte is szükség volt kötésre, (kőbalta) takarásra, (verem) ahol semmiféle csavarás, ráhajtás nem történt, csak kövek ráhelyezése.