A Mohács-Budapest a mai világban felejtős ha nem szárnyashajó, de ha az, ilyen üzemeltetési költségek mellett akkor is. 

Kikötés nélkül hegymenet szállodahajóval 16 óra, ezt éjszaka teszik meg, indulás Mohácsról 16:00, érkezés Budapest reggel 08:00.

Kivétel, ha a program szerint benne van Kalocsa és/vagy Solt, ilyenkor a hajó nappal megy üresen, az utasok pedig busszal megismerik a nagy magyar pusztai varázslatot.

Mohács-Solt/Meszes üresen, utána visszaszállnak a hajóra. Nem mai találmány.

A tematikus utakat kínáló magyar lobogójú, közismert személyszállító hajó is nagyrészt utasok nélkül teszi meg ezt az utat. Ha leszámítjuk azt a maroknyi, menthetetlenül fanatikus topiktársat, aki begerjed ezen a szakaszon, nincs olyan élő ember, aki végigszenvedné. Erre pedig sem vállalkozást, sem menetrendet nem lehet építeni. Főleg nem a HUNYADI-t. Már a Budapest-Dunakanyar is necces, mert ahogy elhagyod a Margit hidat, Visegrádig semmi sincs, de már ezt is kitárgyaltuk itt hatvanszor.

A HUNYÁS-t betenném fixen dunakanyari hajónak, ha ideális lenne a gazdasági helyzet és a szakértői hozzáállás. De egyelőre örüljünk, hogy a Moszkvák egyáltalán még mennek ma bárhonnan bárhová.

Meg időnként a RÁKÓCZI.