"Minthogy a tulajd. értelmü köt igében az alapfogalom két vagy több testeknek együvé kapcsolása: innen okszerüleg állíthatni, hogy lényege azon ö, mely a szájnak öszvehuzása által tömeget, sürüséget utánoz, valamint a töm, tömör, több, ösz szókban."

Azzal együtt, hogy a hangoknak - nagyon helyesen - kvázi önálló jelentést tulajdonít, nem lép tovább, hanem csak az Ö hangra koncentrál.

 

"A k, mint jobbára a gyökökben, görbeséget képező hang"

Itt hatalmasat téved, mert a görbeséghez semmi köze. De vitathatatlan érdeme, hogy ezt a hangot is jelentéssel ruházta föl.

 

"t pedig cselekvést, tevést jelentő képző, mint a vet, süt, hűt, tát, fut, nyit stb. igékben."

Ez tökéletes, én is így látom, de mivel több más hang is betölt hasonló funkciót: fűz, fáz(ik), jár, mér, járul, merül, stb. nyilván nem ez volt az eredeti, vagy egyetlen jelentése. Annál is inkább nem, mert helyhatározó ragként is szerepel, és sok tucat tartalmilag hasonló, földdel kapcsolatos gyök kezdő hangja.

 

"Ez is lehet. 
De mi van ha mégse?"

C-F sok tekintetben messze megelőzte korát, olyan alapmű, melyre építeni lehet és kell is. Azonban a minden részletre kiterjedő tökéletesség nem várható el tőle. Az alapvető gondolatai

irányadók, mások továbbfejlesztésre szorulnak.

 

C-F nem találgatott a szó szoros értelmében, hisz' számos bizonyítékokat sorakoztatott föl elképzelései mellett. Mi is ezt tesszük.