Egy idő után az ember ha akarja ha nem megkérdezi mindenkitől akivel találkozik: -Ismered a nagy fehér nyulat? Tudod az a nagy fényes valami ott az égen. Nem ismerd. Balszerencse.

Nem ismerik mert prolik, viszont dühösék lesznek ha mindig megkérdezik tőlük. Ez afféle mellékhatás, nem lehet nem megkérdezni. Ezért már nem akar az ember közéjük menni. Kinek hiányzik a folyamatos utálat ami körülveszi. Meg mindennap beverekednie magát a mekibe. Közben átzsilipelni egy hadseregnyi utálatos pofájú fánkzabáló kövér nőn, mert a meki egyben van a Dunkin Donuts-al. Szóval ezt miniszteri fizetésért sem vállalná már az ember, nemhogy mosogatófiúi fizetésért. Felmondana, de még arra sincs pénze hogy lerakja a szabadulópénzt az asztalra.

Akkor mit tehet? Otthon marad és megvárja amíg kézbesítik a felmondást. A "postás" meg nem sokat várat magára...