Én ezt a csőlátás velejárójának tekintem. A fotográfia is egyfajta csőlátás az emberi szem látásához képest. Az emberi szem perspektivikusan lát és az agy feldolgoz, ahogy egy optika soha. Pláne, akinek két szeme van. Talán a panoráma kép adja vissza azt, amit az emberi szem befogad, azzal a kis különbséggel, hogy a horizontális szélek részletei nem vesznek el az információs sokadalomban. Értem ez alatt azt, hogy az agy a perspektivikus kép kevés információval rendelkező részét elhanyagolhatónak tekinti és törli a memóriából. Erről a céllövők tudnának mesélni. A jó szem az 50 m-en levő céltáblán levő találatot is látja. A többi részt ebben az esetben nem, mert az agy azonnal törli, mint lényegtelen információt.

Egy ilyen "torzult", "deformált" kép azért megtévesztő, mert van időnk a képen pásztázni bármennyi ideig. Ha csak 1 tized mp-ig, vagy kevesebb ideig néznénk, észre sem vennénk.
Szóval bonyolultabb a történet, de nagy vonalakban én így gondolom.