Valóban csak perceket lehet nyerni a nagyobb tempóval - aránytalanul nagyobb költséggel, kockázattal.
Hogy kinek mi az arányos, azt ugye Bernoulli szentpétervári paradoxona határozza meg:
"...Bernoulli arra jött rá, hogy bár a tények mindenkinek azonosak, mégis az egyéni körülmények, a személy különleges állapota alapján a kockázat érzete egyénileg változó.
Az emberek tehát nem kizárólag a racionális alapokra helyezik a hangsúlyt, hanem egyéni hasznosságuk, hasznosságérzetük alapján döntenek a különböző lehetőségek között..."
https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/kozgazdasagtan/mikrookonomia-12-evfolyam/hozam-es-kockazat-a-befekteteseknel/a-szentpetervari-paradoxon
Nyilván más pl. egy üzletembernek, aki milliókat bukhat egy késéssel, s más egy olyan szerény jövedelmű, muszájból autózó embernek párezer forinttal a zsebében, akinek fontosabb, hogy a huszonéves autócskája még ezt az utat is kibírja és ne 8, csak 6 litert egyen százon.
Amikor a Miskolc-Budapest útvonalat jártam még akkortájt, amikor az üzemanyag elszámolás készpénzes volt és a megtakarítás kivétele legális, akkor nagyon behuzalozódott az, hogy a szívódízel 67 lovas Transittal a kamionok tempójában megyek e, vagy kitaposom a lelkét és akár 115-el is megyek, miközben a fogyasztás 7 vagy 10-11 liter volt.
De ugyanez volt a saját Nagypolszkival is.
(A pénztárca meg csak a fizetéstől karcsú volt, miközben ott volt a kis család, akikre kellett a pénz és haza is kellett érni épen)
Azóta a tempó is változott és a jövedelmi viszonyok és az árarányok is.
De a lényeg nem: Pár perc a különbség, amit egy navigációs malőr, egy dugóban araszolás, egy terelés is semmissé tesz.
Ahogy semmissé tesz - saját magunkhoz képest - egy határon túl a nagyobb tempó is, hiszen a szervezetet és az agyat nem lehet becsapni.
A nagyobb tempó több munkát és így több energiát igényel az agytól, az fokozottabb anyagcserét - mondom saját magunkhoz képest.
Tehát többször is kell megállni. Az mindennapos volt, hogy egy prémium szedán, SUV elhúzott mellettem 150-160-al a múlt évtizedben is mondjuk Mezőkövesdnél (Renault Trafic 115 km/óra), majd megáll a Rekettyés Mol kútnál (kávé, pisi). utána megint elhúz, amikor én megálltam az OMV Karácsondnál (pisi), majd megint én megyek el mellette, mert megáll Hatvannál, aztán utolér mondjuk Mogyoródnál, hogy aztán mégis ott álljon előttem öt autóval Budapesten a Szerencs utcánál...
Nyilván én sem szüttyögnék 115-el egy nagy teljesítményű utazó autóval, de a 160-180-at már kontraproduktívnak tartom.
S nem a fáradtság miatt, hanem a baleseti hatásmechanizmusok miatt.
Nyugodjon jó párszor szállítottam Dr. Antalfy Bálint patológust:
http://ek.uni-miskolc.hu/?p=6818
Sokat beszélgettünk, s sokat és érdekfeszítően magyarázott, anekdotázott pl. a baleseti mechanizmusokról (no meg a korszerű sportdoppingról is - rendre ültek a tippjei a magyar sportolók nemzetközi szereplési esélyeiről...).
Egy fiatal, edzett, mást is, célzatosan is sportoló autóversenyző megfelelő biztonsági felszereltséggel minimális sérülés veszélye nélkül élhet túl egy versenybalesetet 200-nál is. Látunk is rá rendszeres példákat még motorversenyekről is.
De még egy Michael Schumacher sem fog soha felépülni a síbalesetben szerzett homloklebeny sérüléséből :-(
Egy korosabb, nem sportoló (izom, kötőszövetek) netán csak minimálisan túlsúlyos (zsírszövetek...) átlagember egy jobb, de nem versenyautóban is túl nagy eséllyel meg fog halni 120-nál is - mert - bocsánat, de ez van - elválnak, leszakadnak egymástól a belső szervek.
Óva intett attól, hogy egy mikrobusszal (üléspozíció, nyaki sérülések) üzemszerűen 120-nál gyorsabban menjek.
Aztán elvitte két hónap alatt egy gyors lefolyású daganatos betegség - önmagát diagnosztizálta, majd búcsúzott el - tőlem is.
Szóval mindenki meghozza a maga vélten bevállalható kompromisszumát:
Nekem ez az autópályán az Albeával 118, az I30-al 130 km/h.
Elnézést, hogy ez a hozzászólás túl személyes, komor és talán felkavaró volt.
Én ebben a közegben dolgozok.
Legyen meg az a szerencsénk, hogy a baj mindig mással történik meg.
