Hmmm, az gondolom már kiderült, hogy nem szeretem a Bonanzát. Többek között azért, mert a Mode-ot(kedvenc zenekaromat) nyúlta le. Mondjuk ez még nem is lenne nagy baj, csak nagyon hülyén csinálták. És ami meg mégjobban bosszant, hogy nem ismerték el! És pl Ákos a mai napig is taboo(:-)) ) témának tekinti a Mode-ot. Igaz ott van a Call my name-en a Policy, de az nem hagyja el a száját, hogy Depeche Mode. Én azért a helyében szégyenleném a pofám, hogy nem voltak jó ötleteim, ha már zenekart alapítottam.
Lehet, hogy ez Titeket nem zavar ennyire, de engem nagyon. A képmutatást, és az álszenteskedést gyűlölöm a legjobban a világon.
De azt elismerem, hogy voltak remek pillanataik, és akkor tényleg fantasztikus dalokat szültek. Ám amikor sürgetett a határidő, vagy már nem volt kedvük szarakodni, megnézték, hogy mit is lehetne finoman beilleszteni a zenéjükbe.
Az meg, hogy mit, melyik számban, honnan nyúltak, egy kis odafigyeléssel könnyen észrevehető. Mikor sorban, egymás után végighallgattam az albumokat(egy szuszra!), egy papíron jegyzeteltem, és közben hol röhögtem, hogy "de rossz", hol meg húztam a számat, hogy "ejnye". Most mondhatjátok, hogy nem vagyok kop, de akkor is nagyon felbosszantott a dolog. Ez van! És ha már észrevettem, miért ne tegyem közkincsé?

RroudZero: Hát ne haragudj, de ez a költős példa szerintem nem volt egész meggyőző. Beszélni csak egy féle képpen lehet, mindenki ugyanarokat a szavakat használja. Najó, vannak szinonímák, de az megint más kérdés. Azért a zenében egész másképp működik a dolog. Ott is vannak hangjegyek, amik majdnem olyanok, mint a beszédben a szavak, de egy szinti ezer különböző hangon tudja megszóllaltatni mondjuk a Dó-t, nem? MarK, javíts ki ha tévedek!