De hát miért??? Ha egy ember a diszkózenét kedveli (Pihenésképpen én is meghallgatom, ha tele a hócipőm a világgal és fáradt vagyok. Na nem a kimondott nyálakat, mert attól rosszul leszek, de egy semmitmondó, de egy dallamos szám jobb, mint az unalom.), az nem olyan tragédia. Ha valakinek tetszik(sosem fogom megérteni, miért, de tfh. léterzi ilyen), akkor legyen boldog vele, ha tud. Egyébként van egy olyan sejtésam, hogy a diszkók, clubok nam éppen a zene templomai, hanem egyéb élvezeteket keresnek, akik oda mennek. Hadd ne részletezzem.
A DM-nyúlás: szerintem a BB jó üzleti érzékkel magértette, mire van igény és azt adta, amire volt vevő. Ráadásul profi módon, akár a Popu, de azok nem bírták kiütni a BB-t, mert nehezebben érthető a szövegviláguk. Egyébként meg pl. a Trend -szerintem- egyetlen jó száma, az Egyedül vagy viszont meg Ákostól való nyúlás.
Lehetünk-e teljesen eredetiek? A stílus maga az ember, és ez nagyon igaz, mert a stílus teljesen ez egyénre szabott, ezt hamisítani kész kínszenvedés. (A paródia más lapra tartozik.) A hasonlóság a DM-mel meg: a Popu nem akart hasonulni, fel is oszlott. A BB meg sikereket ért el, mert akkor ez volt a nyerő. Tipikus példa ez arra, hogy nem mindig az egyediség kerül ki győztesen egy harcból. Ahogy a mai "könnyű"zenei kínálatot elnézem/hallgatom (Mo.on), nagyon igaz lehet...