Varsarnapi Nepszabadsag
http://www.nepszabadsag.hu/Body.asp?CollID=3&DocID=9785

Hegyeshalomnál nem kell guillotine Ha magyar az utas, de külföldi a rendszám ­ Könnyű schengeni nap nehéz hazaérkezéssel

Nyugat-Európán végigautózni igen tanulságos dolog, főként ha a végén Hegyeshalomnál lépünk ki az EU-ból, és gurulunk át magyar földre.

Noha tudjuk, hogy a határok nélküli Schengen-birodalom immár öt éve létezik, útlevélhez-vízumhoz-igazoláskötegekhez szokott lelkünknek még mindig különös érzés, hogy valahol a kontinens nyugati felén összecsomagolunk és elindulás előtt századszor is ellenőrizzük, eltettük-e az útlevelünket, amit aztán elő se kell vennünk többet. Megyünk, megyünk, és legfeljebb abból jövünk rá, hogy másik országba értünk, hogy az útszéli plakátok más nyelven íródtak, megváltozott a sávokat elválasztó vonalak színe, és a benzinkutaknál hígabb lett a kávé.

Az autópályákról nézve tehát megvalósult az európai egység, a határok nélküli álom; csak száguldunk, és úgy érezzük, vágyainknak legfeljebb az szab határt, mikor alszunk el a volánnál. Néhány száz kilométer után már-már határőrhiányunk támad, ám e hiányt nem enyhíti semmi: ahhoz, hogy hatóságot lássunk, el kell érkeznünk egészen Hegyeshalomig.

Legutóbb éjfél előtt pár perccel érkeztem Nyugat felől az Európai Unió bástyájához, a hegyeshalmi határátkelőhelyhez. Brüsszelből indultam, ezerháromszáz kilométer volt hát mögöttem, untam már az utazást, de sebaj: alig állt előttem kocsi, néhány pillanat múlva jönnek a magyar plakátok, erősebb lesz a kávé, otthon leszek.

Azt már megszoktam, hogy a belga rendszámú autóm iránt az osztrák vámosok érdeklődnek jobban. A forgalmi engedélyt a napfény felé tartják, bele is olvasnak a dokumentumba, nem árt az óvatosság. Persze miért is ne vigyáznának, a kocsit az ő uniójukból lophattam volna akár. Ám ezúttal nincs napfény, az osztrákok is unják már a dolgot, legyintenek, menjek csak.

A magyar határőrök fantáziáját inkább az izgatja, mit keres egy magyar Belgiumban. Ezt gyorsan el is magyarázom, és már indulnék, de intenek: álljak félre az autóval, kiállítanak egy gépjárműútlevelet. Két perc az egész, gondolom, és kicsit még meg is illetődöm, amiért a kocsit is saját útlevéllel ajándékozzák meg.

Összehajtott adatlapot hoz egy vámos, ő még kedves és mosolyog, de már látom, hogy a vártnál nehezebb üggyel nézek szembe. A nyomtatványt a térdemen egyensúlyozom, és ­ a személyes adatokon túljutva ­ az autó alváz- és motorszámát próbálom előkeresni, felidézem a vásárlás dátumát, átszámolom az értékét, gondosan mindent kitöltök.

A meglepetések még csak ekkor kezdődnek. A mosolygós vámos aláírja az adatlapot, majd közli, hogy a papírjaimat (útlevél, belga személyi, forgalmi) az IBUSZ-irodában fénymásoljam, utána pedig menjek be a harmadik ajtón, arra.

Először nem értem, mit keresnék én éjfélkor egy utazási irodában, miközben a saját nevemen lévő autóval igyekszem Budapestre. A lepusztult épületben lévő IBUSZ-iroda még lepusztultabb tákolmány, amikor odaérek, álmos tekintetű, rövidnadrágos fiatalember lép ki az ajtón, és annyit kérdez: ­ Fénymásolás?

Vagy úgy. Az Európai Unió kapujában, a legnagyobb magyar­osztrák határátkelőhelyen ezek szerint nem telik fénymásoló gépre. Ekkor hirtelen belegondolok, milyen technikai követelményekkel jár, hogy átalakuljunk schengeni határátkelőhellyé, persze csak ha már beléptünk az EU-ba, de az állítólag mindjárt itt lesz. Jól képzett személyzet, központi számítógépes rendszer meg ilyesmik. Bár ahogy elnézem „a” hegyeshalmi másológépet, a turistairodának sem mehet túl jól.

Aztán elhessegetem magamtól e zavaró gondolatokat, és a harmadik ajtó keresésére indulok. Hasonlóan lehangoló, félhomályos helyiségbe jutok, három elnyűtt arcú fuvarozó várakozik odabent. Egy ablak mögött szűk irodába látok be: papírhalmazok alatt roskadozó polc, az asztalon csikkekkel teli hamutartó, számítógép; ez lesz az, itt kapok én gépjárműútlevelet.

Ez a nap mások számára is hosszú lehetett. A számítógépnél ülő vámos rendkívül ingerült, csapkodja a papírokat, káromkodik, kirohan, berohan, veszekszik. Már mások papírjaival sem elégedett, még egyszer ellenőrzöm a sajátjaimat, de úgy tűnik, azokkal minden rendben.

Ám a látszat csal. Éjjel háromnegyed egy körül jutok az ablakhoz, a vámos „na már csak ez hiányzott!” kiáltással fogad. Jobbnak látom, ha hallgatok. Belép a miniirodába egy másik kolléga, szitkozódásban ő sem marad alul. Dühének oka egy lakókocsis: miért pont most jött ide, majd vár.

Megkapom az üres gépjárműútlevelet, töltsem ki, jöjjek vissza. Mint később kiderül, szarvashibát követek el: az autó használatára jogosultakhoz odaírom a feleségemet. Már az adatlapra is felírtam őt, ám a másik vámos ­ a kedves ­ akkor mindössze azt kérdezte, a nejem is velem él-e külföldön.

A mérges vámos korántsem ilyen elnéző: hol van a feleségem belga személyi igazolványa? ­ dörög rám. Egyedül utazom, tehát sem a feleségem, sem a papírjai nincsenek velem ­ közlöm, de ezzel csak még jobban felbosszantom. Most már tényleg üvölt: mit képzelek akkor, miért nem olvasom el a tudnivalókat (abban ugyan nem esik szó a nejem személyijéről), hogyhogy csak úgy odaírom őt is? A kollégáját ez nem zavarta, vetem közbe, de ekkor már nem is hallja, amit mondok.

Ő ezért fegyelmit fog kapni, minimum, persze ki is húzhatja a feleségem nevét, de akkor aztán nem engedik be a határon ­ kiabálja ki az ablakon. Azt már meg sem merem kérdezni, milyen indokkal toloncolják majd vissza a nejemet Ausztriába, addigra ugyanis a dühös tisztviselő már arról világosít fel ­ a decibelekkel továbbra sem spórolva ­, hogy a gépjárműútlevéllel legfeljebb hatvan napig maradhatok Magyarországon, különben vámbírságot kell fizetnem. (Ez már jó jel, tehát mégis megkapom a papírt.) Elharsogja még azt is, hogy el ne felejtsem minden határátlépéskor lepecsételtetni a dokumentumot, különben nem engedik be többé az autót, de tényleg nem, és mindennek vége; már el is képzelem, ahogy Hegyeshalomnál felállítják a guillotine-t, bár ott van mindjárt a sorompó, tiszta szerencse, milyen praktikus.

Végérvényesen kilépek Schengen-birodalomból, és éjjel egykor tovább indulok Budapestre, zsebemben a friss-ropogós gépjárműútlevéllel. Az új igazolvány fő előnye, hogy a megvizsgálásához nem kell napsütés, sőt semmiféle fény: nincs benne vízjel, egyáltalán, semmi nem védi a hamisítástól, de hát miért is védené, ez itt még nem az EU-tagság, bár már mindjárt, állítólag.

Életemben először imádkozom azért, hogy megállítsanak igazoltatni. Megmutatnám az új papírt, büszke vagyok rá, megdolgoztam érte. De senki sem kéri.

Jelentem, azóta visszatértem Belgiumba, a gépjárműútlevelet természetesen visszafelé is gondosan lepecsételtettem, azóta is őrzöm, ám itt, Nyugat-Európában senkit sem érdekel. Pedig ­ láss csodát ­ a labdarúgó Eb idejére még a határellenőrzést is visszaállították Belgiumban, de a belga­német határon ekkor sem állítottak meg, csupán benéztek a kocsiablakon, és továbbengedtek. Nyilván látták, hogy ha akarnám, még az autómhoz is tudnék útlevelet adni.

Brüsszel, 2000. július

Hegyeshalom, vámvizsgálat. Ez a nap nap másoknak is hosszú lehetett

Pócs Balázs

Kommentarunk: az ugy emlekeztet az egykori cCsehszlovakia es a kozlemult orosz hatarain lejatszodo eloriasokra es jelenetekere. A hasonlosag nem a veletlen, hanem a szokasos szabad rablas miniszteriumi elv gyakorlati megvalosulasa, ahol keleti oroksegunket igencsak kevesse tudjuk levetkozni. A kar ebbol kicsi lenne a de a presztizsvesztseg es az idegenforgalomban esett csorba oriasi. Kelet Balkania fele haladunk.

http://www.nepszabadsag.hu/Body.asp?CollID=1&DocID=9868

Cigaretta- és szeszstop a magyar határokon

Július elsejétől megszűnt a szeszes italok és a cigaretta vámmentessége. A magyar állampolgárok ezentúl legfeljebb egy felbontott doboz cigarettát és egy ­ szintén bontott ­ üveg szeszes italt hozhatnak be az országba. Ezenfelül minden üveg ital után vámot kell fizetni. A vámot ugyanakkor csak akkor kell megfizetni, ha annak összege meghaladja az ezer forintot.

Bontott üveg behozható

A különösen az ország keleti, délkeleti határvidékén zajló cigaretta-magánimport visszaszorítása érdekében a parlament módosította a jövedéki termékek ­ azaz a szeszes italok és a dohányáruk ­ behozatalára vonatkozó szabályokat. Korábban a külföldiek és a magyar állampolgárok egyaránt 250 szál cigarettát, 100 szivart vagy 50 gramm dohányt, valamint egy liter égetett szeszes italt vagy bort, illetve öt liter sört vámmentes úti holmiként hozhattak be az országba. Július elseje óta a külföldiek csupán 200 szál cigarettát vagy két és fél deci szeszes italt hozhatnak át vám fizetése nélkül a határon. A magyar állampolgárok pedig július elseje óta legfeljebb egy, megbontott üveg szeszes italt vagy egy ­ ugyancsak felnyitott ­ doboz cigarettát hozhatnak be vámmentesen ­ tudtuk meg Tóth Ferenc főhadnagytól, a VPOP munkatársától. Azt is elmondta: a vámtörvény értelmében nem kell megfizetni a vámot akkor, ha annak összege nem éri el az ezer forintot.

A külföldieket érintő vámjogszabályváltozással a magyarországi joggyakorlat visszatért az utasforgalom könnyítéséről szóló, 1962-ben elfogadott New York-i egyezményhez. A hazánkba beutazó külföldiek korábban a New York-i megállapodásban meghatározottnál nagyobb mennyiségű cigarettát és dohányárut hozhattak ugyanis be az országba. (Vélhetően azért alakult ki ez a gyakorlat, mert az egyezmény aláírásakor Magyarországon még rendszerint 25 szálas dobozokban árusították a cigarettát.)

A hivatkozott New York-i egyezmény alapján minden állam szabadon döntheti el, hogy saját állampolgárai számára ad-e valamilyen kedvezményt. Július elsejétől a magyar állam a jövedéki termékek vonatkozásában ezt a kedvezményt vonta meg a magyar polgároktól. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jövőben a magyar utazók nem hozhatnak haza vámmentesen szeszes italt vagy cigarettát ajándékba rokonaiknak, ismerőseiknek.

A turistákat 30 ezer 500 forintos értékig vámmentesség illeti meg, ez a kedvezmény azonban a szeszes italokra és a dohányárukra nem érvényes. A vám összege ezen áruk esetében meghaladhatja a termék magyarországi forgalmi értékét. Egy karton külföldi cigaretta ára ­ a külföldi vételárral együtt ­ meghaladhatja a 7000 forintot. Az ital pedig akár a kétszeresébe is kerülhet a vám megfizetése után.

Aki több jövedéki árut akar az országba behozni, annak helyben ­ azaz a határon ­ kell megfizetnie a vámot vagy el kell fogyasztania a vámmentesen behozható mennyiség feletti italt, el kell szívnia a vámköteles cigarettákat. Ha mindehhez nincs kedve, térítésmentesen felajánlhatja őket az államnak. Ez esetben a vámőrségnek átadott termékeket megsemmisítik.

Aki megpróbálja eldugni a külföldön vásárolt cigarettát vagy szeszes italt a vámosok elől, szabálysértést követ el, és ötvenezer forint pénzbírsággal sújtható. A Magyarországról származó cigaretta és ital ­ amelyet saját fogyasztásra vittek külföldre, de nem fogyasztották el ­, vámmentesen visszahozható az országba.

h4>Nem okozott fennakadást az új szabályozás

A Vám- és Pénzügyőrség Nyugat-dunántúli Regionális Parancsnokságához tartozó három megye, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye mind a 14 vámhivatalában kifüggesztették az új rendelkezésre vonatkozó tudnivalókat, de az a tapasztalat, hogy a ki- és beutazók enélkül is tisztában vannak a vámjogszabállyal.

Czeglédi Lászlóné, a hegyeshalmi vámhivatal parancsnokhelyettese tudósítónknak elmondta: a nyugati határszakaszon nem jellemző a jövedéki termékek nagyobb mértékű forgalma, eddig nem okozott fennakadást az új rendelkezés végrehajtása, elkobzásra sem volt még szükség.

Bauer Tibor, a szentgotthárdi vámhivatal parancsnokhelyettese is hasonló tapasztalatokról számolt be. A vámtisztek a ki- és belépőket szóban is tájékoztatják az új intézkedésről, de úgy látják, az utazóközönség tisztában van azzal, milyen értékben hozhat be, illetve vihet ki jövedéki terméket. Általában az a jellemző, hogy a vámfizetés terhe mellett is vállalják a többlet cigaretta és szeszes ital behozatalát.

­ Ártándon jogszabálysértés miatt még nem kezdeményeztünk eljárást a szigorítások bevezetése óta. Az utasok általában tudnak a július elsején életbe lépett módosításokról ­ mondotta érdeklődésünkre Pálfi Zoltán százados, a Hajdú-Bihar megyei határátkelőhely vámhivatalának parancsnoka.

A százados elmondta: mivel a változások az 1995-ös törvény szabályainak egyharmadát érintették, nem tudtak minden módosítást kifüggeszteni a határátkelőhelyen. A legfontosabb paragrafusokra azonban ­ amelyek a jövedéki termékek behozatalára vonatkoznak ­ jól látható helyen fölhívták az utasok figyelmét.

Fekete Gy.