Helló Mindenkinek!

Végre sikerült, igaz két napba tellett, mire elolvastam az egészet.
Szívbol örülök, hogy aki már túlesett a nagy napon, az nagyon elégedett és minden nagyon jól sikerült mindenkinek.
Senkivel sem történt semmilyen "szörnyuség"? Na akkor elmesélem a barátnom esküvojét.

Kevés pénz, kicsi esküvo, a szuk családnak ebéd. Mi, a barátok természetesen elmentünk a szertartásra (hely: egy Velencei tó partji falu).
Vonul a násznép végig a 70-esen, megérkezés a Polgármesteri Hivatal elé (ott van az anyakönyvvezeto is). Férj jelölt elorelép, hogy kinyissa az ajtót, majd visszapattan róla. Ajtó bezárva. Mindenki értetlenkedik. Ajtón telefonszám, hogy tuz esetén értesítendo.... Mobil elo - természetesen egy szám sem muködik. Örömanya + barátom kocsiba be, el. 15 perc múlva vissza, se polgármester, se anyagkönnyvvezeto. Örömanya = sírógörcs. Próbáltuk szóval tartani a menyasszonyt (elég jól viselte a megpróbáltatásokat), volegényt (aki már kevésbé).
Végül a polgármester nagymamáján keresztül sikerült valahogy eléni az anyakönvvezetot, aki bájos cicanadrágban, szakadt pólóban állított be és bájosan megkérdezte: nem háromra beszéltük meg? A volegényt visszatartottuk az anyakönyvvezeto leamortizálásától, mondván ha már eljöttünk, legyen valami.

Remélem senkinek nem lesz ilyen élménye a Nagy Napon.