Felhozom 1 fejből (tehát valószínűleg pontatlanul) idézett Ladányival:

És nem kell megálmodni már,
haját a szél hogy markolássza,
s mint kél blúza fehér kovásza
tenyerem melegétől.

Azt sem kell megálmodni már,
ágyat ha bont, hogy hull le inge.
Egymáshoz szépen odakötve
semmit se kell álmodni már.

Csak azt, csak azt, hogy egy madár
a vállunkra száll és elmeséli,
miként lehet az égben élni
ha a röpítő szél megáll.