Szia Robzon!

Teljesen igazad van amikor felveted a szervezet számára nélkülözhetetlen anyagok kérdését. Ezek valóban nélkülözhetetlenek a szervezet ÉPÍTÉSÉHEZ. Az általam taglalt módszer lényege az, hogy a szervezet abbahagyja a sejtépítést és átáll lebontásra, amikor is szerintem nincs szüksége ezen esszenciális anyagokra, vagy legalábbis rövidebb ideig elvan nélkülük. Akit a dolog biokémiája komolyabban érdekel, "fasting" szóra kereséssel számos linket talál a Neten.

Edzésintenzitás:

Az év 345 napján én is eszem rendesen (húst nem) és rendszeresen sportolok. Böjt közben általában nem végzek súlyzós edzést, az általam említett esetben erőfelmérés jelleggel, kíváncsiságomat kielégítendő végeztem. Az eredmény arról győzött meg, hogy erőszintem - és vélhetően izomtömegem - egy hét koplalás után sem csökkent. Természetesen ez nem nagy ismétlésszámú szériamunka volt. Ott már belép az a tényező, hogy a szervezet nem bírja olyan ütemben bontani a zsírt, hogy az intenzív erőkifejtés alatt energiával folyamatosan ellássa. Ezt támasztotta alá számomra következő próbálkozásom a résztávos futóedzéssel, ami, mint írtam nem igazán ment.

.........Ha edzés előtt nem vágom be a lyó kis szénhidrát turmixomat már gyengébb vagyok, és ez természetes is intenzív anaerob tréningnél. ........

Talán nem is olyan természetes. A szervezetben mindig - még éhgyomorra is - van annyi tartalék, hogy egy nem túl hosszú intenzív edzéshez elegendő energiát szolgáltasson. Nálam, amikor maratont futok, ez kb a 35-37. kilométernél következik be. Másoknál előbb, vagy később. A kerékpárosok és a triatlonosok "eléhezésnek" hívják azt amikor elfogy az "üzemanyag". Anaerob tevékenységnél - súlyzózni mindig éhgyomorra szoktam - eddig a szintig soha nem jutottam el. Teljesítményemet inkább visszafogta, ha fáradtan edzettem.

Erőszintem valóban nem túl magas. A konkrét esetben erőfelmérésként fekvenyomást végeztem. 90 kg-ot hétszer sikerült kinyomnom, ami eggyel több volt, mint az egy héttel azelőtti. Sajnos 120 kg-nál tovább még soha nem jutottam fekvenyomásban. Ennek persze az is az oka, hogy pár éve elkezdtem maratonokat futni újabban meg triatlon versenyeken veszek részt. Ezek mellett egyszerűen nem erősödök tovább. Hallottam olyan vélekedést, hogy a futás "lerázza" a felsőtest izmait. De az is lehet, hogy több időt kellene a teremben tölteni, amire viszont jelenlegi életmódom mellett nem látok lehetőséget.

Amit a gyors fogyásról írsz azzal alapvetően egyetértek. Valóban az életmódváltás a legfontosabb. Egy viszonylag gyorsabb kezdeti fogyást követő radikális életmódváltás elvezethet oda, hogy a leadott kilókat az ember nem szedi vissza, sőt szép lassan tovább fogy. Sok embernek kell a kezdeti siker, hogy legyen ereje és türelme a lassúbb fogyáshoz. 1994-ben első maratonom előtt 97 kg-ot nyomtam. Azóta évről évre megy le a súlyom, bár 3-4 kg-os visszesések előfordulnak. Most 81-et mutat a mérleg.

........Hosszú böjttel az anyagcsere lelassul, a raktározási hajlam fokozódik.
.......

Érdekes felvetés a raktározási hajlamról. Én a tavaszi böjtöm óta ezt nem tapasztaltam, de lehet hogy csak az intenzív aerob edzések miatt maradt el a hízás. A bogarat mindenesetre a fülembe tetted, utána olvasok.

Üdv és jó fogyást.