Jó kérdések! Szerintem ez csak rajtatok függ. Nálunk anno kétszer volt eljegyzés, mert mi kettesben ejtettük meg a dolgot, majd a szülők kedvéért rá egy hónapra megtartottuk a "hagyományos " eljegyzést. De itt sem akartunk nagy felhajtást, így az egész annyiból állt hogy a kedvesem szülei eljöttek hozzánk, ott megebédeltünk, (mondjuk elég távol laktak akkor még egymástól és addig nem is találkoztak a szülők), majd felálltunk, és Kedvesem, (mostmár Férjem) belekezdett volna a mondókába, hogy szóval arról van szó, .... hogy ő most szeretné megkérni a kezemet az Apukámtól. Kissé nyöszörgősre sikeredett, de jól sült el a vége, mert Apu közölte, hogy nem az ő válasza a fontos, és különben sem tehetnek ez ellen semmit. :-)
Persze ezt jókedvűen, hiszen akkor már egy hónapja menyasszony voltam, és már egy huzamosabb ideje együtt is éltünk, szóval ez egy speciális helyzet volt. Ráadásul nem is az eljegyzés miatt csináltuk ezt az egészet, hanem, hogy a szülők megismerjék egymást, és hogy nagyjából felmérjük azt, hogy részükről kik lennének a kívánatos vendégek az esküvőn, bár ebben is mi döntöttünk, de meghallgattuk az ő igényeiket is.
Remélem ebből is kiderült, hogy nekünk nem a hagyományok voltak a fontosak, hanem mi magunk. Persze ha a szülők idősebbek, vagy nagy hagyománytisztelők akkor meg kell tenni a tiszteletköröket. Bár a Férjecském apukája már elmúlt 70 éves (késői gyerek a szentem), de ő sem ragaszkodott a formaságokhoz.
Bocsi, ha hosszúra sikeredett.

Zsó