Kedvesemről

Felébredek. Kedvesem csókja riaszt fel álmomból
S aléltan nyitom tágra szemeim, hogy lássam a csodát.
Fülemen érzem lehelletét s forró kicsi ajkaitól
Ereimben a vér megdermed. Megszűnik létezni a világ.

A szobában csend honol. Nyugodt téli reggel.
Kicsit fázom s szerelmem testéből fonva menedéket
Árasztja el remegő szívem, fáradt lelkem meleggel.
Izzó teste alatt máglyaként szerelemtől félve égek.

Eltörpül minden körülöttünk. Csak két csillag vagyunk
Két fényesebbnél fényesebb izzó pici csillag
S rég elveszettnek hitt galaxisok felé visz utunk.
Egy helyre, ahol már nem létezik többé a pillanat.

Csillogó vörös haja most vállamon pihen. Arca arcomhoz ér.
Kézen fogva pihenünk. Bágyadtan nézem őt,
Miként lecsukja szemét, hallani akarom minden lélegzetét
És érzem örökké szeretni akarom ezt a csodálatos nőt.