Kedves Lollesz!

Ha nem haragszol leírom a mi történetünket.
Szóval hozzánk is az ország különböző pontjairól jöttek vendégek, csak nekünk volt egy szerencsénk, hogy közben a párom szülei is az adott településre költöztek, így az ő vendégei hozzájuk, még a mieink hozzánk jöttek. Mi egy kicsit ragaszkodtunk a hagyományokhoz, és volt kikérés, ami abból állt, hogy a mostmár ugye férjecském kikérése után az egész náluk lévő násznép átjött hozzánk (kb. 5 km. ezért autóval), majd engem is kikértek a vőlegény részére, és utána mentünk a szertartásra. Nálunk ez így szokás.
De eltértem a lényegtől: szóval ugye azt nem várhatja el az ember a hosszú utat megtett vendégtől, hogy az utolsó pillanatban érkezzen, főleg ha esetleg rendbe is akarja tenni magát. Tehát mi szépen sorban fogadtuk a vendégeket, miután hazaértem a kozmetikus+fodrász túráról én is, fejileg már teljesen elrendeződve, viszont a ruhát kb. egy órával az előtt kezdtem el felvenni, amikorra az én kikérésem meg lett beszélve. Így engem a vendégek láttak már hamarabb is , de a párom, csak akkor, amikor odaértek hozzánk. Viszont cserébe ő hozta a csokromat, amit én nem láttam addig.
Nálunk kinyitottak egy szobát a Vadászházban, hogy ott tudjak átöltözni éjfélkor.(végülis majdnem fél kettő lett belőle:-) )
Ami pedig a koszarúslányokat illeti, hát nem a legjobb a véleményem erről a rendszerről. A ruhát felénk mindenki magának fizeti, és nem is akartam, hogy legyenek koszorús -lányok, csak a varrónőm bebolondította a hugomat, hogy az milyen jó lenne, meg a párom keresztlányát is a nagymamája, hogy neki mindenképp be kell öltöznie. Én ezzel nagyon nem értettem egyet, de végül is engedtünk. Nem kellett volna! A lányok már a vacsora előtt visszaöltöztek, mert totál rosszul voltak a melegtől a ruhában, ráadásul meg volt belőle a galiba, hogy most akkor ki mikor kit kísér. Ui. felénk a menyasszony koszorúslánya kíséri a vőlegényt, és a vőlegény koszorús lányának a párja kíséri a menyasszonyt. Állítólag a páromék nagynénjééknél ez pont fordítva van, és teljesen megsértődött, mikor kb. egy hónappal az esküvő előtt erről beszéltünk, hogy nem az ő unokája kísérné(!) a páromat. Szerencsére a húgom egész jó felfogású, és ő nem csinált ebből gondot, de átéltem pár álmatlan éjszakát azalatt, míg sikerült a nagymamit kiengesztelni, bár még csak feltételezés szintjén volt a dolog. szóval ezek után én nem engedném ha most kellene ezt végigcsinálni. Ja azt még hozzá kell tennem, hogy nálunk nem volt egyházi szertartás, és én úgy tudom, hogy a koszorúslányoknak ott van jelentőségük, bár voltam pár egyházi esküvőn, de nem tudtam erre a jelentőségre rájönni, hoyg miben is leledzik. Szóval ha valaki tudja akkor legyen olyan kedves és homályosítson fel. Ja amúgy az esküvőn már mindenki nagyon boldog és jókedvű volt, és nagyon jól érezte magát, csak előtte voltak ehhez hasonló malőrök.

Zsó