Sajnos egyelőre még mindig két irányban kell gondolkodnom, ti. - mi lesz, ha a "tanyaközpontban", és mi lesz, ha itthon, a városban tartjuk a nagy napot?
Első esetben semmi gond, nem kell kikérés, nincs gond a vendégvárással, és csak az lát, akit mi meghívunk, ugyanis az anyakönyvvezetőt is a helyszínre hívjuk. Nagyon kényelmes, semmi vonulás, semmi különösebb felhajtás. (Mi a hétköznapokon sem szeretjük a feltűnést, így most se akarunk.)
A második eset sokkal bonyolultabb: - de lehet, hogy azért, mert nekem az első közelebb áll a szívemhez - mi a párommal egy faluban lakunk, gondolom mindenki otthon várná a saját vendégeit... (Leendő anyósom már ettől a gondolattól is gyomorgörcsöt kapott, olyan veszélyes a családjuk két felét kis térben összeereszteni!) Ez esetben meg kell szervezni, hogy hol találkozzon a teljes násznép (kikérést nem szeretnénk), végig kellene vonulni a falun (Brrrrr)stb. Hát nem tudom...

Koszorúslány-ügy: nálunk az úgy volt, hogy a legjobb barátnőmmel viccelődtünk a témán, és nagyon felvillanyozta a rózsaszín habos ruha gondolata. Persze biztos vagyok benne, egy cseppet se bánná, ha azt mondanám, nem akarok koszorúsokat, egyszerűen jól elröhögcséltünk az ötleten! Viszont sógornőjelöltem ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy vőlegénye családjából egy hétéves kislány szeretne koszorúslány lenni. Én meg elbénáztam, mert a meglepetéstől elfelejtettem mondani neki, hogy mi egyáltalán nem akarunk koszorúslányt! Most ott tartok, hogy ha egy lesz, akkor legyen legalább 5, vagy, ha nem, hát egy se! Nálunk a praktikus teendőkkel a testvéreink lesznek megbízva, szóval szerinem semmi értelme az egésznek, csak bohóckodás... Ha lesz is vonulás, nekem az az álmom, hogy apukám vezessen az "oltár" elé, ne holmi idegen!
Egyébként én is úgy hallottam, hogy a koszorúslány fizeti a "jelmezt", de biztos így van ez???????
Mindenkit üdvözlök, Lollesz