Sápadt arccal futok előled,
fátylam lobog a szélben,
nem tudom, tán azért félek tőled,
mert rejted magad előlem.
Lecsukódó szemünk pillái alatt
torzul a hűvös valós világ,
álmainkban újra kinyílnak a rózsák,
s örvendve dalol az álomvirág...