memoár
2000.12.02
|
|
0 0
145
|
Netszonett
A hangod némán cseng. A képed
vak karakterek hozzák elém.
Csak a szavak tesznek széppé téged,
vagy sokkal több vagy, mint azt sejteném?
Az éjszakában szenvedélyed érzem.
Szellemhajóként hajt feléd a vágy.
Szívem remeg, alázva, tetten érten,
és nem hallom, szól e már a szád.
Ki vagy te hát, akit szemem nem ér el?
Hol élsz, milyen világhoz tartozol?
Mily földet éltetsz napjaid hevével?
Ki tisztel istenül, s ki káromol?
Kereslek rég, szívem csudára tártan.
És képzelem csak, hogy reád találtam.
Memoár
|
|