Süppedünk, méghozzá méltatlanul!
Hát tényleg senki nem szereti vállalni, hogy a Terézvárosban lakik? Nem szégyen az! Félre a megbélyegzéssel, a társadalmi előítéletekkel! Emlékszem, amikor én álltam a szüleim elé azzal, hogy "Apu, anyu... én terézvárosi vagyok!", még nehéz volt. Mára viszont teljesen elfogadtak olyannak, amilyennek a Jóisten megteremtett. Gyűljünk hát!!