Hajnali álom.
A képzelt kín a szívben. (A szív képzelt beteg?)
Lélekkürt, figyelj...

Halld, dalra fakad.
Az ékko liget újra
él, néma óda.

Fáj a csönd. Fázol?
Hallgatásba pólyált té-
li szoba csöndje.

Mi marad nekem?
Kihult emlékek közt hall-
gatózzam féléberen?

Árnyékod lettem, Követlek. (Minden út Rómába, tudod?)
Tudod: kereslek -- tudom.
S ma nem rejt sövény.
A zárójeles kommenteknél a haikuknak hátsó gondolatuk is van, de magához a formához nem kéretik hozzáolvasni. Fából vaskarika.